A történet és az aranyszabály a hosszúságról
A hosszú estélyi kesztyűk, más néven operakesztyűk hagyománya messzire, a klasszicizmus és a Regency-korszak idejére nyúlik vissza. Akkoriban a felsőbb körökben illetlennek számított a társasági táncok során a kar csupasz bőrfelületét megmutatni. Ma ez a szigorú előírás már enyhült: a hosszú kesztyű már nem kötelező viselet, hanem a legmagasabb elegancia önkéntes kifejezése. Ha mégis emellett döntesz, a hosszú kesztyű bál etikett világos szabályok betartását követeli meg. Ezek a végső kiegészítők a formális alkalmakhoz, és tökéletesen harmonizálnak, ha a meghívón a Black Tie és White Tie dress code szerepel.
A kesztyű hossza mindig a ruha ujjhosszához igazodik: minél rövidebb az ujj, annál hosszabb lehet a kesztyű. Egy teljesen ujjatlan estélyi ruhához vagy egy elegáns, vállat szabadon hagyó darabhoz klasszikusan olyan modelleket viselj, amelyek a könyök fölé érnek. Ezek optikailag nyújtják a kart, és fenséges megjelenést kölcsönöznek a sziluettednek, miközben a táncparketten mozogsz.




