A stabil, mégis rugalmas latin-amerikai tánctartás alapvetően különbözik a standard táncokétól. A latin táncoknál a partnerek valamivel nagyobb távolságra állnak egymástól, hogy teret adjanak a dinamikus forgásoknak és a szóló részeknek. A kapcsolatot elsősorban a kezek és a testfeszesség tartja fenn. A jó latin-amerikai tánctechnika pároknak abban rejlik, hogy mindkét táncos megtartja a saját egyensúlyát, ahelyett, hogy egymásra támaszkodnának. A karok rugalmas lengéscsillapítóként működnek, amelyek lágyan továbbítják a jelzéseket anélkül, hogy merevnek tűnnének. Ez lehetővé teszi az érzékeny összhangot még gyors irányváltásoknál is.
Különösen fontos a függőleges igazodás: a gerinc hosszú marad, a vállak lazán leengedve, a testsúly pedig enyhén előre, a partner felé helyeződik. Ez az állandó készenlét a testközpontban képezi az alapját minden sikeres figurának a világtánc-programban.