Miért áll az utunkba a fejünk az elején
Aki elkezdi a táncot, ismeri a túlterheltség érzését. A zene szól, a partner vár, a fejünkben pedig egy végtelen tennivalólista zakatol: melyik láb jön először? Hogy is volt az a kéztartás? Ez a szellemi blokk teljesen normális. Új mozdulatok tanulásakor az agyunknak kezdetben minden centiméternyi utat tudatosan kell megterveznie és irányítania. Az a jelenség, hogy a tánclépések megjegyzését pszichológiával és ismétléssel egyszerűsítjük, a fejben kezdődik, és lassan vándorol át a testbe. Csak akkor jön létre az a folyékony, intuitív táncstílus, amit a tapasztalt táncosoknál csodálunk, ha fokozatosan átadjuk a tudatos irányítást.
Az átmenet elsajátításához segít, ha elengedjük a tökéletes koreográfia elképzelését. Különösen a vezetés és követés a páros táncban esetében nem az a lényeg, hogy merev folyamatokat játsszunk le a fejünkben, hanem az, hogy rugalmasan reagáljunk a jelekre. Aki minden súlyáthelyezést először logikailag elemez, az lemarad az ütemtől. A varázslat akkor születik meg, amikor az agy átveszi a durva tervezést, miközben az izmok a részleteket mintha maguktól hajtanák végre.







