A dervisek spirituális utazása a Szemában
A dervisek rituális tánca, amelyet Szemaként ismernek, sokkal több, mint puszta forgások sorozata. Ez egy fizikai ima, amelyet a 13. században Jalaluddin Rumi misztikus formált meg. A középpontban az az igyekezet áll, hogy az ismétlődő mozgáson keresztül legyőzzük saját egónkat, és spirituális egységet éljünk át az istenivel. A modern show-táncokkal ellentétben itt nem az esztétikáról vagy a közönség szórakoztatásáról van szó. A szufi rituális tánc minden mozdulata mély szimbolikus jelentéssel bír. A sötét köpeny levétele az elején a világi terhek levetését jelképezi, míg a magas nemezsüveg az ego sírkövét ábrázolja.
A testtartás szimbolikája
A forgás közben a dervisek szélesre tárják a karjukat. A jobb tenyér az ég felé nyílik, hogy befogadja az isteni kegyelmet. A bal tenyér lefelé, a föld felé mutat, hogy továbbadja ezt az energiát az emberiségnek. A táncos maga csupán csatornaként funkcionál. Ez a precíz testtartás mély fizikai központosítást igényel, amelyet csak több éves spirituális és fizikai felkészüléssel lehet elérni.




