Szerző: Mary De LucaFrissítve:
Az udansa oldalon olyan hasonló gondolkodású embereket találsz, akik osztják a zene iránti szenvedélyedet, valamint megfelelő tanfolyamokat és milongákat a környékeden. Építs kapcsolatokat, és éld át együtt a tangó aranykorát a táncparketten.
A Tango nem olyan tánc, amit csak egyszerűen elszámolsz. Csak akkor, ha megérted a hangszerek finom árnyalatait és érzed a zene lelkét, válik minden lépés egy igazi, szavak nélküli beszélgetéssé.
A bandoneon egy Németországból származó harmonikaféle hangszer, amely a 19. század végén került Argentínába. Bús, sokszínű hangzása révén a Tango Argentino pótolhatatlan főhangszere és érzelmi lelke lett.
Aki elkezdi a Tango Argentino táncot, hamar rájön, hogy ezt a világot három teljesen különböző ritmus uralja. A klasszikus tangó adja az alapot, amelyet egy vontatott, gyakran melankolikus négynegyedes ütem jellemez. Itt a művészet a tudatos késleltetésben és a ritmusok közötti csenddel való játékban rejlik. Teljesen másként mutatkozik be a Tango Vals, amely a klasszikus bécsi keringőt értelmezi háromnegyedes ütemben, és egy áramló, körkörös dinamikát követel meg.
Az élénk kontrasztot ehhez a Milonga adja. Ez egy gyors, kétnegyedes ütemen alapul, szinkópált hangsúlyokkal, amely közvetlenül az afrikai Candombe-ból származik. A Tango Vals Milonga különbség tehát nemcsak a matematikai ütemekben rejlik, hanem mindenekelőtt a darabok érzelmi karakterében. Míg a tangó teret enged a mély drámaiságnak, a Milonga játékos, szinte csintalan könnyedséget követel, elegikus szünetek nélkül.
Az 1935 és 1955 közötti korszakot a Tango aranykorának tekintik, amikor legendás zenekarok töltötték meg Buenos Aires tánctermeit. Ezen együttesek mindegyike összetéveszthetetlen hangzást fejlesztett ki, amelyet a táncosok a mai napig az első taktusokról felismernek. Juan D’Arienzo zenekara, akit a ritmus királyaként is ismernek, egy lendületes, ritmikailag feszes stílussal forradalmasította a színteret, amely visszahozta az embereket a táncparkettre. Darabjai kiválóan alkalmasak arra, hogy a pontos Argentine Tango ritmust a saját testedben rögzítsd.
Carlos Di Sarli elegáns ellenpólust teremtett. Zenéje mézként folyik, lírai hegedűszólamok és fenséges zongoraakkordok hordozzák. Di Sarli a táncolóktól rendkívüli nyugalmat és azt a képességet követeli meg, hogy a hosszú lépéseket élvezettel nyújtsák meg. Aki pedig a mély melankóliát és a drámai töréseket keresi, az Aníbal Troilót hallgatja. Hangszerelései maximális teret engednek a bandoneónnak, a Tango sóhajtozó szívének, az érzelmes szólókhoz.
Helyes zenehallgatás
Halláshibák
A tangót nem a lábaddal táncolod, hanem a szíveddel. Aki nem fogadja magába a zenét, az csak sportol, de nem táncol tangót.
Ahhoz, hogy a saját Tango musicalidadodat fejleszd és elmélyítsd, segít egy strukturált megközelítés a zenehallgatásban. A sikeres Tango Argentino zeneszerzők ritkán hagyták darabjaikat merev metronóm-ütemben. Ehelyett az úgynevezett rubatót használják, a tempó rugalmas nyújtását és lassítását, amelyhez a táncosoknak alkalmazkodniuk kell. Aki megtanulja meghallani a Tango ütemét, az először a bandoneonra és a nagybőgőre figyel, amelyek megadják a ritmikai struktúrát.
A gyakorlati kezdéshez érdemes zenehallgatás közben egyetlen hangszerre koncentrálni, például csak a zongorára vagy a hegedűkre. Próbáld meg előre érezni a zene hangsúlyait és a frázisok végét. Egy Tango zenemű úgy épül fel, mint egy beszélgetés, kérdések és válaszok váltakoznak a hangszeres csoportok között. Aki megérti ezeket a zenei párbeszédeket, az már nem csak mereven a számolásra táncol, hanem maga is a zenekar részévé válik.
A hajtóerő a ritmikus táncosoknak
Az ütem királya a maximális precizitásra, a gyors tempóra és a kemény, indulószerű ritmusra épít. Zenéi tökéletesen alkalmasak dinamikus lépésekhez és ritmikus hangsúlyokhoz a táncparketten.
Áramló elegancia a nyugodt pillanatokhoz
A tangó mestere a visszafogott eleganciával, áramló hegedűszóval és fenséges zongorafutamokkal nyűgöz le. Zenéje nyugalmat, hosszú, sikló lépéseket és mély, meditatív kapcsolatot követel a pár tagjai között.
A klasszikus Tango lassú, négynegyedes ütemben szól, míg a Vals folyékony háromnegyedes ütemre táncolható. A Milonga ezzel szemben egy gyors, vidám kétnegyedes ütemen alapul, erős hangsúlyt fektetve a szinkópákra.
Koncentrálj a nagybőgőre és a zongorára, mivel ezek a hangszerek adják a ritmikai alapot. Próbáld meg az ütem első, súlyosabb ütését megtalálni ahelyett, hogy minden egyes számolást matematikailag követnél.
Az 1935 és 1955 közötti aranykor zenekarai a legmegfelelőbbek. Juan D’Arienzo felvételei nagyon tiszta, könnyen hallható ütemet kínálnak, ami megkönnyíti a kezdők tájékozódását.
Találd meg a hozzád illő tanfolyamot, és tanuld meg, hogyan értelmezzétek a zenét párban.
Magyarország: még nincsenek kurzusok
