Aki először lép be egy milongára, gyakran meglepődik a zenei sokszínűségen. Az argentin tangó zenéje nem egy merev műfaj, hanem három alapvető zenei irányzatra oszlik: a klasszikus tangóra, a Tango Valsra és a milongára. Ez a három tangóritmus alkotja minden hagyományos táncesemény érzelmi és zenei alapját. Ezen stílusok mindegyike sajátos hangulatot visz a parkettre, és arra ösztönzi a táncosokat, hogy teljesen más érzésvilágba merüljenek el.
A klasszikus tangót mély, gyakran melankolikus érzelmesség jellemzi. A feszültség és elengedés játékából, hirtelen megállásokból és elegáns, elnyújtott mozdulatokból él. Itt érezhető a bandoneón híres lélegzése, amely teret ad a pároknak az improvizációra és az intenzív kapcsolódásra. A zene vágyakozásról, szerelemről és hétköznapi gondokról mesél, ami közvetlenül tükröződik a táncparkett koncentrált, sűrű hangulatában.