A breaking gyökerei az 1970-es évek New Yorkjába, pontosabban a Bronxba nyúlnak vissza. A társadalmi feszültségek és bandaháborúk idején egy új kultúra született, amelyet ma világszerte Hip-Hop néven ismernek. Olyan DJ-k, mint Kool Herc, elkezdték a funk- és soul-lemezek ritmikus instrumentális részeit, az úgynevezett break-eket folyamatos ismétlésben játszani. Ezek a meghosszabbított ritmusok a táncparkettre csábították a táncosokat, akik ezekre az ütemekre körben párbajoztak egymással. Ebből az korszakból származik a helyes elnevezés, a B-Boying és B-Girling is, ahol a "B" egyszerűen a Break-Boy vagy Break-Girl rövidítése.
Ami kreatív utcai tiltakozásként és a fiatalok számára kiutat jelentő szelepként indult, az gyorsan globális művészeti formává fejlődött. Az évtizedek során a mozdulatok professzionálisabbá váltak, az új generációk pedig akrobatikus csúcsteljesítményekkel gazdagították a táncot. Ma a tánc már régen elhagyta a hátsó udvarokat, és beköltözött a nagy csarnokokba. Az, hogy B-Girl-táncsportként és B-Boy-versenyszámként bekerült az olimpiai játékok programjába, jól mutatja, mennyi atlétika, koordináció és fegyelem rejlik a látszólag könnyed mozdulatok mögött.