Farsangkor különböző korú emberekből álló csoport táncol együtt

Ha farsangkor különböző korú gyerekekből álló csoport gyűlik össze, nem kell minden gyereknek ugyanazokat a részleteket végrehajtania. Az a fontos, hogy olyan mozdulatot mutass, amelynek alapformája mindenkinél jól látható marad. Egy kiegészítés ilyenkor a feladat egy részét változtatja meg, nem az egész táncot.

Erre példa a finom ringatózás enyhén behajlított térdekkel. Az alapváltozatban a kezek vállmagasságban maradnak, a vállak felhúzása nélkül. Az opcionális kiegészítés abból áll, hogy az egyik kart felemeled, majd visszaengeded, utána pedig a másikat. A ringatózás közben folytatódik. Amikor megmutatod a következő mozdulatra váltást, mindkét változatnál ismét vállmagasságban vannak a kezek.

A kiegészítő feladat nem kap többletidőt. Aki a karjával is kiegészíti a mozdulatot, így is együtt vált a többiekkel. Aki csak ringatózik, annak nem kell megvárnia, amíg a többiek befejezik a feladatukat. Itt a kihívást a lábak és a karok összehangolása adja, nem a gyorsabb tempó vagy a nagyobb lépések.

Egy teljes kezdő mozdulatsort például a négy megszámolt blokkból álló farsangi táncban találsz. A vegyes csoportnál megmarad az időkeret, csak az egyik mozdulatrész kap egy választható kiegészítést.

Egy idősebb gyerek ismerhet számolásra épülő mozdulatsorokat, mégis nehézséget okozhat neki, hogy közben másképp mozgassa a karját. Egy fiatalabb gyerek azonnal átvehet egy mozdulatot, de a következő váltásnál még szüksége lehet támpontokra. Az életkor ezért nem ad megbízható besorolást minden egyes táncos feladathoz.

A farsangi helyzet is számít: egy szokatlan jelmez megváltoztatja a mozgásérzetet, a hangos zene leköti a figyelmet, és néhány gyerek először inkább csak figyel. Egy egyszerűbb változat éppen aznap lehet megfelelő, még akkor is, ha a gyerek máskor összetettebb mozdulatokkal táncol. Ebből nem lehet általános következtetést levonni arról, mire képes.

Az olyan instrukciókkal, mint „Ezt a kicsik csinálják, azt pedig a nagyok”, egy mozgásválasztásból könnyen nyilvános besorolás lesz. Az idősebb gyerekek úgy érezhetik, hogy végig kell csinálniuk a kiegészítő mozdulatot. A fiatalabbakban pedig az a benyomás alakulhat ki, hogy nem is próbálkozhatnak vele.

Mindkét lehetőséget tárgyilagosan megnevezheted: „A kezek itt maradnak. Aki szeretné, felváltva kinyújthatja az egyik karját, majd visszahozhatja.” Az alapváltozat is teljes értékű feladat, nem várakozó változat. Ezért azt is ismerd el, ha a gyerekek jól váltanak együtt, vagy figyelmesen utánozzák a mozdulatokat. Így nem kizárólag a leglátványosabb mozdulat lesz a sikeres részvétel mércéje.

A táncban az önkéntesség akkor válik gyakorlattá, ha egy gyerek felismeri, hogyan fejezhet be egy kiegészítő feladatot. Rugózásnál ez egyszerű: a kéz visszakerül vállmagasságba, a lábak pedig változatlanul folytatják a mozgást. Ehhez nincs szükség sem helycserére, sem arra, hogy a csoport előtt magyarázkodjon.

Ezt a visszatérési lehetőséget azzal teszed jól láthatóvá, hogy oktatóként rendszeresen bemutatod az alapmozdulatot. Ha egy másik felnőtt is részt vesz, ő bemutathatja a kiegészítő mozdulatot, miközben te az alapmintánál maradsz. A gyerekek így két lehetőséget látnak egymás mellett, ahelyett hogy egymás után két különböző táncot kellene megtanulniuk.

A közös alakzat is segíthet ennek az összefüggésnek a megteremtésében. A farsangi körjátéknál a kör továbbra is közös formáció marad, akkor is, ha egyes gyerekek önkéntesen kiegészítik egy gesztussal. A kiegészítő mozdulat azonban nem követelhet meg más útvonalat vagy későbbi befejezést.

Ha több gyerek lemarad a közös váltásról, a kiegészítő feladat éppen nem illik a csoport figyelmi szintjéhez. Hagyd ki, és mutasd be újra csak az alapmozdulatot, anélkül, hogy kiemelnél egyes gyerekeket. Egy különböző életkorú gyerekeknek szóló, közös részvételre építő tánc akkor sikeres, ha a különböző kivitelezések összehangolódnak, és senki sem marad ki a menetéből azért, mert másképp választott.