A látványos külsőségek elfedik az afroamerikai eredetet
A rojtok, a fejpántok és a túlzó arckifejezések gyorsan a húszas éveket idéző jelenetté változtatnak egy Charleston-előadást. Ez a jelmez azonban nem magyarázza meg, honnan erednek a mozdulatok. A Charleston afroamerikai tánchagyományokból fejlődött ki; különösen fontosak a dél-karolinai és georgiai partvidék Gullah-Geechee kultúrájához fűződő kapcsolatai. Charleston városának neve erre a földrajzi kapcsolatra utal, nem arra, hogy egyetlen ember találta volna fel a kész színpadi táncot.
Elterjedésének egyik döntő mozzanata az 1923-as, fekete alkotók által jegyzett Broadway-musical, a Runnin' Wild volt. James P. Johnson komponálta hozzá a The Charleston című darabot. A színpad szélesebb közönséggel ismertette meg a már létező mozgásformákat. A népszerűvé válás és az eredet tehát nem ugyanaz. A később világszerte elterjedt divat nem tüntette el a tánc fekete kulturális alapjait.
Egy mai táncbemutatóban szólóelemek, páros részek és akrobatikus átmenetek is megjelenhetnek. Az öt támpont a Charleston-elemeket segít azonosítani, nem az egész produkciót történelmi rekonstrukcióként kezeli. A saját partnerfigurákkal rendelkező Lindy Hopban is találkozhatsz rokon mozgásötletekkel, de ettől a két tánc még nem válik azonossá. Összehasonlításként segít a Jive jól látható jegyeinek értelmezése: önmagukban a rúgások nem döntik el, milyen táncról van szó.
