Az eljárások ugyanabban a darabban rétegződnek
Az öt megközelítés nem különálló iskola. Egy munka egyszerre változtathatja meg a teret, mozdíthatja el a nemi szerepekről alkotott képeket, és szakíthatja meg a zenei folyamatokat. A besorolás mindig azt a szempontot nevezi meg, amely a legvilágosabbá teszi az összehasonlítást. Nem véletlen tehát, hogy Israel Galván kétszer szerepel: ugyanaz a koreográfus az egyik munkájában összpontosíthatja a megszokott kereteket, egy másikban pedig sokkal erőteljesebben feloldhatja őket.
A szokatlan felszín még nem bizonyítja, hogy a koreográfia felépítése is új. Elektronikus hangzás kísérhet hagyományos szerkezetű táncszámot. Ezzel szemben egy énekkel és gitárral kísért előadás is radikális hatást kelthet a szünetek és a testképek révén. A besorolásban egy megfigyelés segít: stabil marad a következő belépésre vonatkozó elvárásod, vagy a darab megváltoztatja ezt az elvárást?
A kellékek sem hordoznak automatikusan azonos jelentést. Egy mantón a súlyával és a kiterjedésével megnövelheti a testet, vagy láthatóvá tehet egy szerepelvárást. Egy uszály mögött ugyancsak konkrét anyagi valóság áll, amelyet a Bata de Cola és a talajjal való érintkezése című útmutató magyaráz el. A technikai használat és a színpadi jelentés két külön kérdés marad. Így az experimentális Flamencót pontosabban lehet leírni, mint az általános „modern” címkével.
