Szerző: Bernhard De LucaFrissítve:
Az udansa oldalon hasonló gondolkodású emberekre, csapatokra és olyan tánciskolákra találhatsz, amelyek osztják az urbánus kultúra szellemét. Lépj kapcsolatba a közösséggel, és vidd át a tudásodat közvetlenül a táncparkettre.
Ha a streetdance dinamikáját a gyökereinél akarod megérteni, vissza kell térned New York utcáira. Csak a ritmusok eredetének ismerete kelti életre a mozgást a táncparketten, ahogy azt az udansa is vallja.
A breakbeat egy olyan ritmikai minta, amelyben a klasszikus, folyamatos ütemet szinkópált, szabálytalan dobütések törik meg. A stílus régebbi funk- és soul-lemezek dobos szólóinak célzott ismétlésével jött létre.
A Hip-Hop kultúra gyökerei az 1970-es évek elejének New Yorkjába, pontosabban a szegénység és társadalmi elszigeteltség sújtotta Bronxba nyúlnak vissza. 1973. augusztus 11-én a fiatal DJ Kool Herc egy lakóépület közösségi helyiségében, a Sedgwick Avenue-n rendezett egy bulit, amelyet ma a mozgalom születésnapjaként tartanak számon. Észrevette, hogy a bulizó tömeg különösen intenzíven reagál az instrumentális közjátékokra, az úgynevezett break-ekre. Hogy ezeket a pillanatokat mesterségesen meghosszabbítsa, két azonos hanglemezt használt két lemezjátszón, és végtelenített hurokban játszotta le a breakbeatet. Ez a technikai újítás fektette le a teljes Streetdance történelem alapjait, mivel ezekre a meghosszabbított ritmusokra élték ki táncosan az első breaktáncosok, a B-boyok és B-girlök a kreativitásukat.
A kialakulás szorosan összefonódott a társadalmi viszonyokkal. A bandák erőszakával és kilátástalansággal teli környezetben az újonnan születő szubkultúra szelepet kínált a konfliktusok kreatív és erőszakmentes rendezésére. A Bronx ritmusaiból gyorsan egy olyan világméretű jelenség fejlődött ki, amely messze túlmutatott a zenén.
Aki meg szeretné érteni a Hip-Hop zenei struktúráit, annak foglalkoznia kell a klasszikus négynegyedes ütemmel, amely többnyire 80 és 110 közötti percenkénti leütésszám (BPM) tartományban mozog. Ennek a zenének a szívverését a lábdob (kick-drum) az egyes és hármas, valamint a pergődob (snare-drum) a kettes és négyes ütemre eső játéka határozza meg. A DJ-k úgy finomították ezt a struktúrát, hogy funk, soul és disco lemezeket mintáztak (sample) és raktak össze újra. Ezzel a technikával egy mély, gördülő groove jött létre, amely jelentősen különbözött az akkoriban népszerű, egyenes vonalú disco zenétől.
A technológiai fejlődéssel a zenei minták is megváltoztak. Míg az 1990-es évek aranykorát a jazz-minták és a meleg, analóg basszusok jellemezték, a dobgépek, mint például a Roland TR-808 bevezetése forradalmasította a hangzást. A modern trap hangzás, amely a 2000-es évektől kezdve az USA déli részéről indult hódító útjára, rendkívül gyors, gördülő lábcinjeiről (hi-hat), mély, csúszó szubbasszusairól és egy gyakran lassabb alaptempóról ismerhető fel. A táncosoknak pontosan érzékelniük kell ezeket a ritmikai eltolódásokat, hogy a megváltozott groove-ot testileg is át tudják ültetni.
Figyelj oda igazán
Tipikus hibák
A breakbeat volt a szikra, ami mindent begyújtott. A DJ-k elvették a hangszereket a zenészektől, és a legjobb töredékekből valami teljesen újat alkottak.
A Hip-Hop sokkal több, mint egy zenei műfaj, egy átfogó kultúra, amely hagyományosan négy tartóoszlopon nyugszik. A DJ-zés, vagyis a zene lejátszása és manipulálása, valamint a Breakin, azaz a hozzá tartozó tánc mellett gyorsan kialakult az MC-zés is. A Master of Ceremonies, akik kezdetben csak tüzelték a tömeget, komplex művészeti formává fejlesztették a szövegelést. A negyedik pillért a Graffiti-Writing alkotja, mint vizuális kifejezésmód az urbánus térben. Később ezt az alapot gyakran kiegészítették a tudás elemével, hogy hangsúlyozzák a szcéna történelemtudatos és közösségi jellegét.
A diszciplínák e szoros összefonódása biztosítja, hogy a zene és a tánc elválaszthatatlanul kapcsolódjon egymáshoz. A stúdióban történő minden ritmikai változás, legyen szó szinkópált ütemek bevezetéséről vagy új digitális szintetizátorok használatáról, közvetlenül tükröződik a mozgás esztétikájában. Aki megérti e kultúra történetét, más füllel hallgatja a zenét, és mélyebb érzéket fejleszt ki az iránt a dinamika iránt, amely a mai napig hajtja ezt a világszerte elterjedt életstílust.
Az analóg minták korszaka
Az aranykor az alapjait a funk, soul és jazz műfajokból származó, kézzel készített minták adják. A ritmus meleg, organikus, és többnyire egy állandó, lüktető tempóban mozog 90 és 100 BPM között.
A dobgépek dominanciája
A modern produkciók digitális szintetizátorokra, rendkívül gyors hi-hat gurulásokra és mély, vontatott 808-as basszusokra építenek. A tempófelezéssel való játék teljesen új módon állítja kihívás elé a táncosokat.
A születése 1973 augusztusára tehető, a New York-i Bronxban. Ott játszott le DJ Kool Herc egy bulin először két azonos lemezt, hogy a táncolható dob-breakeket végtelenül meghosszabbítsa.
Hagyományosan a kultúra a DJ-zésből, az MC-zésből, a graffiti írásból és a B-boyingból áll. Ezek az elemek egyidejűleg fejlődtek, és esztétikájukban kölcsönösen hatottak egymásra.
A breakbeat adja azt a ritmikus alapot, amelyen az első táncosok kifejlesztették akrobatikus lépéseiket. Ezen végtelenített hurkok feltalálása nélkül a streetdance eredeti formája nem jöhetett volna létre.
A klasszikus oldschool Hip-Hop organikus mintákat és meleg loopokat használ közepes tempóban. A trap ezzel szemben szintetikus hangokon, rendkívül gyors hi-hat-eken és erősen hangsúlyozott, mély basszusokon alapul, gyakran lassabb alaptempó mellett.
Találd meg a megfelelő stúdiót, és sajátítsd el az urbánus mozgás alapjait.
Magyarország: még nincsenek kurzusok
