Hogyan kapcsolhatod össze a lépéseket és a váltásokat a bécsi keringőben

A balra fordulás során a pár az óramutató járásával ellentétes irányba fordul, miközben továbbra is a táncirány mentén haladtok a tánctéren. A forgás iránya és a mozgás útvonala tehát két külön dolog. Ez magyarázza, miért nem egyszerűen egy visszafelé végzett jobbra fordulás a balra fordulás.

A vezető szerepben táncoló előrefelé végzett félfordulása így kezdődik: bal lábbal előre, jobb lábbal oldalra, bal lábbal keresztbe a jobb elé. Ez a három lépés egy ütemet tesz ki. A második félben a jobb láb hátralép, a bal oldalra lép, majd a jobb láb a bal mellé zár. A követő szerepben táncoló a hátrafelé végzett féllel kezd, majd az előrefelé végzett felet teszi meg, a keresztező lépéssel együtt. A testsúly felváltva kerül egyik, majd a másik lábra, a keresztező lépés nem egy külön beiktatott lépés.

Éppen ez a keresztező lépés különbözteti meg jól láthatóan a balra fordulást egy szokásos lábzárástól. A figura része, és a forduló mozgás közben jön létre, nem az ütem utáni díszítő lábkeresztezésként. Kezdetben elég ez a kis lépéskészlet: egy újabb figura csak akkor hasznos, ha az ahhoz kapcsolódó átmenetek is érthetők. A páros tanfolyamon való közös tanulás során ugyanezt az összekapcsolódást két különböző mozgásirányból tapasztalhatod meg.

Egy teljes jobbra fordulást a vezető jobb lábbal előre kezd, és hat lépés után a bal lábára érkezik. A következő balra fordulás megkezdéséhez azonban a bal lábadra van szükséged. Ezt az átmenetet egy zárt előrelépő váltólépés oldja meg: jobb lábbal előre, bal lábbal oldalra, jobb lábat zárni. Ezután a bal lábbal kezdődhet az új fordulás.

Fordítva, a teljes balra fordulás a jobb lábra érkezik. A bal lábbal előre, jobb lábbal oldalra, majd bal lábbal zárva végzett előrelépő váltólépés szabaddá teszi a jobb lábat a jobbra forduláshoz. A követő fél ezeket a lépéseket hátrafelé táncolja. A váltólépésnek ugyanúgy három számolási egységre van szüksége, mint bármely más keringőütemnek. A figurák között nincs helye várakozási szünetnek.

Egy jól követhető kapcsolatsor tehát: két ütem jobbra fordulás, egy ütem előrelépő váltólépés, két ütem balra fordulás, egy ütem előrelépő váltólépés. Ez a hat ütem megmutatja az összekapcsolásokat, anélkül, hogy már teljes zenei frázist kellene alkotniuk.

A hátralépő váltólépések ugyanezen az elven működnek: hátra, oldalra, zárás, minden lépésnél testsúlyáthelyezéssel. Megfelelő félfordulásokat kapcsolnak össze. Ezután következhet a másik irányú fordulás hátralépéssel kezdődő fele. Az előre és hátra tehát a vezető mozgásirányát jelöli, nem mindkét táncosét.

A bécsi keringőt háromnegyedes ütemben táncolják. Számolj így: egy, kettő, három; az egyes általában hangsúlyosabb. A jellemző gyors tánctempó körülbelül 58-60 ütem percenként, vagyis 174-180 egyedi ütés. Minden ütésre egy lépés jut. A gyors tempó ezért rövid időablakokat jelent, nem feltétlenül nagy lépéseket.

A zenei kezdőpont egy új dallamrész elején hallható, jól hangsúlyozott egyes. Először hallgass meg néhány ütemet: egyes felvételek szabad bevezetéssel kezdődnek, mielőtt megszólal az egyenletes keringőritmus. A figura folytatása és a zenei frázis kezdete nem ugyanaz. A hatütemes példasor zeneileg tovább folytatódhat; nyolc ütemhez az első váltás előtt hozzáadhatsz még egy teljes jobbra fordulást.

Johann Strauss fia három alábbi darabja keringő, de a tempót és a kezdőpontot a konkrét felvétel határozza meg:

• A Kék Duna keringő, op. 314: A jól ismert zenekari változatnak hosszabb bevezetője van, az egyenletes keringő később kezdődik.
• Tavaszi hangok, op. 410: A számoláshoz olyan hangszeres változatot válassz, amelyben jól felismerhető a hármas lüktetés.
• Rózsák a délről, op. 388: A váltakozó dallamrészek jól hallhatóvá teszik a nagyobb zenei íveket.

Egy felnőtteknek szóló tánctanfolyam az ilyen zenei támpontokat a figurák közös táncolásával kapcsolja össze.