Tánctartás: különbségek az öt standard táncban

Az öt standard tánc, a Waltz, a Tango, a Bécsi keringő, a Slowfox és a Quickstep ugyanazon a táncparketten osztozik, biomechanikai szempontból azonban mindegyik az erők teljesen eltérő összjátékát igényli. Aki azt hiszi, hogy az egyszer megtanult testtartás mind az öt műfajra megfelel, az hamar egyensúlyproblémákkal vagy instabil kerettel fog küzdeni. Az elegancia kulcsa az érintkezési pontok és a testfeszesség kiigazításában rejlik.

Míg a Waltzban egy lágy, áramló kapcsolat dominál, a Tango kompakt, aszimmetrikus és lényegesen mélyebb páros kapcsolatot követel meg. E finomságok megértéséhez segít egy pillantást vetni a táncirány megértése a teremben: a Line of Dance cikkre, mivel a térbeli dinamika jelentősen befolyásolja, milyen feszesen vagy rugalmasan kell tartani a keretet. Az udansa minden műfaja egyedi módon használja ki a saját test és a partner fizikáját, hogy a tánc tipikus karakterét a parkettre vigye.

Az Angol keringő és a Bécsi keringő esetében a folyamatos forgás áll az előtérben. Az Angol keringőbeli kapcsolatot egy lágy, de állandó testkontaktus jellemzi a medence és a bordák területén. Ez a kontaktus érzékelési felületként szolgál, amelyen keresztül a forgások erőkifejtés nélkül átvihetők. A Bécsi keringőnél ezzel szemben a gyors forgások extrém centrifugális ereje gondoskodik arról, hogy a partnerek minimális ellentartást építsenek fel anélkül, hogy eltorzítanák a keretet. A Bécsi keringőbeli tartás ezért a hátizmok különösen magas fokú aktivitását igényli, hogy ellenálljon a kifelé irányuló húzásnak.

Ezzel teljesen ellentétesen viselkedik a Standard Tango tartás. Mivel a Tango nem lendületes tánc, elmarad a tipikus emelkedés és süllyedés. A térdek mélyebben hajlítottak, a súlypont mélyen van. A döntő különbség az aszimmetriában rejlik: a partnerek eltoltabban állnak egymáshoz képest, a vezető jobb keze messzebb ér a követő háta körül, a követő bal karja pedig laposan a vezető hónalja alatt fekszik. Ez a kompakt, szinte blokkszerű kapcsolat teszi lehetővé a tipikus, hirtelen irányváltásokat és a precíz megállásokat, amelyek a Tangót jellemzik.

A Slowfox és a Quickstep elé állítja a táncospárt az a kihívás, hogy a folyamatos előrehaladó mozgást nagy sebesség mellett kontrollálják. A Slowfoxban, a legfolyékonyabb standard táncban, a tartásnak rendkívül lágynak és rugalmasnak kell maradnia. A vállöv bármilyen blokkolása azonnal megállítaná a széles, sikló lépéseket. A keret itt lengéscsillapítóként funkcionál, amely harmonizálja a test hullámszerű fel-le mozgását.

A Quickstepben ezzel szemben az élénkség dominál. A keretnek és a párkapcsolatnak a Quickstepben a gyors ugrások és chassék ellenére is teljesen nyugodtnak kell maradnia. Miközben a lábak repülnek, a felsőtest alig mozoghat. Ez maximális, de izolált testfeszességet igényel a törzsben, miközben a lábak teljesen szabadon és ruganyosan működnek. Aki itt elveszíti a tartását, az azonnal kiesik a ritmusból. Ahhoz, hogy érzékeld, milyen a térbeli időzítés, érdemes vetni egy pillantást a rokon ritmusok számolására, mint például a Slowfox ritmus számolása: Az időzítés megértése a Slowfoxban, hogy tökéletesítsd a tartás és a zene koordinációját.