Minden standardtánc saját ritmikai DNS-sel rendelkezik, amely a sebességben és az ütések hangsúlyozásában tér el. A standardtánc-zene ritmikája alapvetően különbözik a modern klubzenéktől. A lassú Waltz esetében például a szerkezet összetéveszthetetlen: egy súlyos, hangsúlyos ütés, amelyet két könnyebb ütés követ. Ahhoz, hogy megtanuld hallani a Waltz ütemét, koncentrálj teljesen erre a jellegzetes háromnegyedes ütemre. Ez egyfajta lengő érzés, ahol az egyes a mozgás legmélyebb pontját jelöli, a kettes és hármas számolási idők pedig az emelkedést és a lebegést kísérik.
Teljesen más a helyzet a menetelő és járó mozgásoknál. A tüzes Tango kitör a klasszikus sémából. A standard Tango ütemezése egy tiszta négynegyedes ütemen alapul, amely azonban szaggatott, drámai hangsúlyaival tűnik ki. Itt nincs lágy emelkedés és süllyedés, hanem precíz, büszke lépések vannak. Aki pedig a pörgős Quickstep ritmusát szeretné számolni, az egy gyors, vidám, négynegyedes zenére mozog. A gyakran percenkénti 50 ütemet meghaladó sebességével ez a tánc gyors felfogóképességet igényel, ahol a két ütésig tartó lassú lépések és az egy ütésig tartó gyors lépések váltakoznak.