A vendégeknek egyértelmű jelzésre van szükségük
A nyitótánc alatt a tánctér az évfolyamé. A vendégek a szélén maradnak, hogy ne zavarják a kilátást vagy a fellépést. Az utolsó hang után ez a kimondatlan határ egyelőre továbbra is érvényben marad: önmagában az üres tánctér még nem jelent meghívást. Csak a bemondás, a nyitott bejáratok és a szemmel láthatóan szabadon táncoló emberek együttese teszi egyértelművé a váltást.
Jelölj ki egy felelőst az átadásra. Ő látja, mikor végzett az évfolyam, mikor szólalhat meg a műsorvezető, és mikor szabadok az útvonalak. A zenei vezérlés az előre egyeztetett kézjeléhez igazodik, nem a teremből érkező egyedi bekiabálásokhoz. Így a bemondás és a zene nem egyszerre indul. A záró koreográfia maga az egyszerű szalagavatós csoportos koreográfiához tartozik, itt csak annak egyértelműen felismerhető végét használod.
A meghívás minden vendégnek szól, függetlenül attól, kivel érkezett. A báli kísérő és a táncpartner eltérő szerepét nem kell bejelenteni. Fogalmazz egyszerűen és nyitottan, anélkül, hogy párok alakítását várnád el. Az is csatlakozhat, aki egyedül szeretne táncolni a zenére. Senkinek sem kell előre ismernie egy adott figurát. Az első párok jól láthatóan egyszerű lépései többet segítenek, mint egy újabb bemutató, amely ismét nézővé teszi a vendégeket.
