Az amerikai szteppnek több gyökere van
Az amerikai sztepp az afroamerikai ritmus- és mozgáshagyományok, valamint az európai lábtáncok, köztük az ír és brit formák találkozásából alakult ki. Ez a történet nem egyenrangú kulturális cseréről szólt: a rabszolgaság, a rasszista kirekesztés és a fekete embereket karikírozó színpadi műsorok is meghatározták a körülményeket. Az afroamerikai táncosok döntő szerepet játszottak a ritmikai nyelvezet kialakításában, mégsem kapták meg gyakran az őket megillető elismerést.
Később a sztepp és a jazz kölcsönösen hatott egymásra. A lábak megerősíthették az alaplüktetést, szinkópákkal eltolhatták, vagy saját ritmikai szólamot adhattak hozzá. Ha ismered a jazz hatására kialakult swingtáncokat, ott is találkozhatsz a hangsúlyok játékával. A mozgás felépítése mégis más: a sztepphez nincs szükség vezető és követő páros szerepre.
Egy szteppfrázis egyszerre mozgás és hallható zene. Az alapelv akkor sem változik, ha a táncot improvizálják vagy koreografálják. Egyes formái különösen nagy hangsúlyt fektetnek a hangzásra, mások nagyobb színpadi mozgással és együttes kompozíciókkal kapcsolják össze. A cilinderes, lépcsős, tökéletesen szinkronban mozgó táncosok sorát felidéző, filmekből ismert kép ezért csak egy részletet mutat meg. A kicsi, talajközeli mozdulatok is lehetnek zeneileg összetettek.


