A jegyzeteid beszélgetést segítenek, nem öndiagnózisra valók
Az első konzultációra nem kell megfelelő diagnózist találnod, és az élettörténetedet sem kell teljes egészében leírnod. Hasznosak azok a megfigyelések, amelyeket te magad is le tudsz írni: mikor jelentkezik a megterhelés, hogyan veszed észre, és mi nehezíti meg a mindennapjaidat? Az, hogy „A megbeszéléseken feszült leszek, és alig tudok megszólalni”, kézzelfoghatóbb, mint az, hogy „Szeretnék fejlődni”. Egy megfigyelés csak megfigyelés, és nem bizonyít betegséget.
Információkat és kérdéseket készítesz elő, nem terápiás mozgásgyakorlatokat. A táncterápia nem olyan meghallgatás, ahol a ritmusérzékedet vagy a hajlékonyságodat kell megmutatnod. Az alapvető tájékoztatót itt találod: táncterápia mint mozgással végzett terápiás munka. A jegyzetedben elsőként az számít, mit szeretnél elmondani, és miről nem tudsz még beszélni.
A testi korlátaidat lehetőleg konkrétan írd le, például azt, hogy hosszabb állás közben fájdalmat érzel, ahelyett, hogy általánosságban azt írnád: „rosszul bírom a terhelést”. A tánc egészségügyi korlátozásokkal témájáról szóló áttekintés további támpontot ad, de nem helyettesíti az orvosi véleményt. A meglévő orvosi előírások továbbra is mérvadók. Az első konzultáció egyben nem jelent ígéretet arra, hogy a kezelés megfelelő lesz a problémádra, vagy hogy a panaszaid megszűnnek.
