Az afrokubai gyökerek és a Mambo-láz
A Salsa gyökerei mélyen a Karib-térség történelmébe nyúlnak vissza. Kuba a 19. és a 20. század elején egyfajta zenei laboratórium volt, ahol Nyugat-Afrika spirituális, ritmikus hagyományai keveredtek a spanyol gyarmatosítók dallamaival és hangszereivel. Ennek a fejlődésnek a középpontjában az afrokubai ritmusok álltak, mindenekelőtt a Son Cubano. A Son egyesítette az afrikai felelgetős éneklést és a meghatározó Clave-ritmikát a spanyol gitárral. Ez képezte azt az alapot, amelyre később minden épült. Aki ma egy táncpartin keresi az ütemet, az öntudatlanul is ezekhez az évszázados struktúrákhoz nyúl vissza. A ritmusok mélyebb megértése hatalmas segítséget nyújt abban, hogy felismerd az ütemet a tánczenében, és teljesen átadd magad az érzésnek.
A Son mellett főként a Mambo határozta meg a nagy Salsa-láz előtti korszakot. Az 1940-es és 1950-es években olyan zenekarvezetők, mint Perez Prado és Beny Moré, forrósították fel a hangulatot Havanna, majd hamarosan New York táncterein is. A Mambo vad, gyors és jazzes fúvósszólamokkal teli volt. Rendkívül magasra tette a lécet azzal kapcsolatban, hogy mire kell képesnek lennie a táncolható latin-amerikai zenének. Ugyanebben az időben fejlődött ki a Cha-Cha-Cha, amely némileg lassabb tempójával a szélesebb tömegeket is megszólította. Mindezek a stílusok a migránsok útitársaiként vándoroltak tovább, akik a jobb élet reményében hagyták el szülőföldjüket, és vitték magukkal zenei kincseiket Észak-Amerika nagyvárosaiba.


