Hogyan formálták a zenei stílusok a test mozgását
Minden lépés, amit ma a táncparketten teszünk, egy zenei forradalom visszhangja. A tánczene története azt mutatja, hogy a táncok szinte sosem légüres térben születtek. Sokkal inkább új hangzások, megváltozott ritmusok és kulturális felfordulások voltak azok, amelyek az emberi testet váratlan mozdulatokra késztették. Amikor ma meghallgatunk egy tánczenei ritmust, évszázados migráció, társadalmi tiltakozások és technikai újítások örökségét érezzük. A zene és a tánc mindig is elválaszthatatlan szimbiózist alkotott, amelyben a zenészek rakták le az alapot, a táncosok pedig vizuális választ adtak rá.
A társastánc zenei eredetére vetett pillantás feltárja, milyen erősen olvadtak össze az európai udvari protokollok és az afrikai poliritmusok. Míg a 19. századi Európában a bécsi keringő háromnegyedes ütemével sokkolta, ugyanakkor fel is szabadította az arisztokráciát, Buenos Aires kikötőnegyedeiben már egy egészen másfajta elegy forrt. A tango argentino zenei fejlődése élesen mutatja, hogyan született meg az európai bevándorlók vágyakozásából, az afrikai ritmusokból és a bandoneón melankóliájából egy teljesen új, intim páros tánc, amely meghódította a világot.








