Az underground mint menedék és a kezdetek
A diszkóhullám gyökerei nem a mainstream csillogó reflektorfényeiben, hanem az 1970-es évek elejének New York-i undergroundjában rejlenek. Egy társadalmi feszültségekkel terhelt időszakban a marginalizált csoportok, mindenekelőtt az LGBTQ+ közösség, valamint az afroamerikai és latin-amerikai emberek védett tereket hoztak létre az ellenséges nyilvánosság elől elzárva. Az olyan legendás találkozóhelyek, mint David Mancuso privát loft-partijai, egy új mozgalom csíráivá váltak. Itt sokkal többről volt szó, mint szórakozásról: a táncparkett a felszabadulás helyszíne volt, ahol a származás és a szexuális orientáció nem játszott szerepet.
Zeneileg a philadelphia sound ursprung hajtotta előre ezt a fejlődést azáltal, hogy a gazdag soult lüktető, nagyzenekari elemekkel és a jellegzetes four-on-the-floor basszusdobbal ötvözte. Ez a ritmikai újítás gondoskodott arról, hogy a ritmus soha ne szakadjon meg. A DJ-k elkezdték úgy használni a két lemezjátszót, hogy a zene zökkenőmentesen folyjon át egyikből a másikba, ami forradalmasította a közös táncélményt. Aki ma a Social Dance világában keres kapcsolódást, az ezekben a korai underground klubokban találja meg a modern klubkultúra történelmi alapjait.
