A tanulási cél mozgást ír le, nem önértékelést
Az, hogy „botfülű vagyok”, kevés segítséget nyújt egy oktatónak. Ezzel szemben az, hogy „zene nélkül sikerül a sor, de amikor elindul a dal, elveszítem a fonalat”, egy megfigyelhető nehézséget ír le. A Bonnban tartott magánórán ebből konkrét feladatot készíthetsz: hallgasd meg a belépést, időben tedd meg az első súlyváltást, majd folytasd az ismert sort. Hogy a nehézség hallásból, emlékezésből vagy a mozgásból ered-e, csak tánc közben derül ki.
Ezért a látható problémát írd le, ne egy feltételezett diagnózist. Például egy lépés túl nagynak tűnhet, mert a súly még a másik lábon van. „Túl lassú a lábam” elhamarkodott magyarázat lenne erre. Hasznosabb így fogalmazni: „Irányváltáskor megtorpanok.” Az oktató ezután ugyanazt a részt megfigyelheti számolással, zene nélkül és zenével is.
A magánóra személyes figyelmet jelent, nem feltétlenül egyetlen, további elköteleződés nélküli foglalást. Ezt a különbséget a tánctanfolyam előfizetés nélkül és az egyéni óra című útmutató magyarázza el. Olyan eredményt is tervezz, amelyet önállóan meg tudsz ismételni: a közvetlen segítséggel sikerült végrehajtás még nem jelenti azt, hogy önállóan is alkalmazni tudod. Az óra utáni gyakorláshoz segítségedre lesz egy gyakorlási terv két táncóra között.
