Egy gyakorlási célhoz látható eredmény szükséges
Ha Bonnban gyakorolsz egy táncpartnerrel, olyan feladat segít nektek, amelynek eredményét mindketten felismeritek. A „Biztosabbak leszünk” nem elég egyértelmű. A „E rész után megszakítás nélkül visszatalálunk az alaplépéshez” viszont megnevez egy kezdetet, egy véget és egy megfigyelhető ismertetőjegyet. Megbeszélhetitek anélkül, hogy a teljes tánctechnikát kellene értékelnetek.
A közös gyakorlás megszilárdítja az ismert elemeket, de nem helyettesíti a szakszerű útmutatást. Ezért válasszatok valamit az órátokról, aminek a menetét alapvetően ismeritek. Egy hiányzó átmenetet például pontosabban meg tudtok nevezni a Rumba-figurák összekapcsolásáról szóló cikk alapján, anélkül, hogy rögtön egy teljes kombinációt gyakorolnátok.
Különböztessétek meg a közös eredményt a személyes feladatoktól is. Egyikőtök jobban szeretné felismerni a belépést, a másikótok pedig egyértelműbben előkészíteni. Mindketten ugyanazon a pillanaton dolgoztok, de nem ugyanazon a mozdulaton. Ettől még nem alakul ki állandó tanári szerep: mindketten a saját észlelésetekről számoltok be. A rendszeres gyakorlópartneri kapcsolat sem követel meg párkapcsolatot, ahogy azt a párkapcsolat nélküli páros tanfolyamokról szóló cikk is elmagyarázza. Az együttműködésetek szempontjából az a döntő, hogy mindketten befolyásolhassátok a feladatot és a tempót.
