Egy ítélet egy estére és egy mércére érvényes
A Bonnból származó tánckritika olvasásakor döntő fontosságú különbséget tenni a mű és az előadás között. Egy mű ugyanazon a címen különböző változatokban, szereposztásokkal és terekben jelenhet meg. A kritika arra vonatkozik, amit a szerzője ténylegesen látott. Az összjátékra, a feszültségre vagy a színpadi hatásra vonatkozó megállapításai ezért nem vihetők át változtatás nélkül minden későbbi előadásra. A balett esetében kiegészítésként segít a mű és a változat besorolása a bonni balettelőadásoknál.
Egy pontosan leírt részlet még nem általánosan érvényes minőségi ítélet. Az egyidejű belépések technikailag meggyőzőnek tűnhetnek, a szándékos eltolások azonban szintén lehetnek koreográfiai döntések. Egy kritikának érzékeltetnie kell, miért várja el az egyidejűséget, vagy miért tartja sikeresnek az eltéréseket. Hasonlóképpen különböznek az olyan mércék, mint a történet érthetősége, a testi intenzitás és az ismétlés kezelése.
Az előadás helyszíne is része a besorolásnak: a közelség, a látószög és a térbeli elrendezés befolyásolhatja az észlelést. Arra, hogyan alakítja egy kis színpadi tér a befogadást, másik példaként a Tablaóról mint Flamenco-színpadról szóló magyarázat mutat rá. A helyszín azonban nem helyettesíti sem a mű címét, sem az előadó társulat nevét. Egy vendégelőadásról szóló kritika nem a vendéglátó intézmény összes produkciójáról mond ítéletet.
