Különbség a társalgási nyelv és a mozgás nyelve között
Ha Düsseldorfban angolul szeretnél táncolni, két külön készségre érdemes figyelned: arra, hogy tudsz-e beszélni a gyakorlásról, és arra, hogy mozgás közben megértesz-e egy rövid útmutatást. Lehet, hogy gond nélkül elbeszélgetsz valakivel, mégis habozol a „step back” hallatán. Másfelől az is előfordulhat, hogy az ismerős alaplépéshez elég néhány angol szó, miközben a hosszabb magyarázatokat nehezen követed. Ezért inkább azt írd le, hogyan boldogulsz a gyakorlatban, ne csak a nyelvtudásod szintjét nevezd meg: „Angolul jól el tudok beszélgetni, az új figurákat viszont lassan kell bemutatni nekem.”
Egy figura neve még nem közös mozgásutasítás. A „turn” önmagában nem mondja meg, hogy ki forduljon meg, és merre. A „left” is félreérthető, ha egymással szemben álltok, és más-más testoldalra gondoltok. Nevezd meg, ki mozog, és az ő saját oldalára utalj, például így: „your left foot”. Ezután egy kis mozdulattal mutasd meg, mit jelent.
A páros táncban a szavak kísérik a testi impulzust, de nem helyettesítik azt. A Boogie Woogie-ban történő időben történő vezetésről szóló cikk egy konkrét táncon keresztül mutatja be ezt az összhangot. Ha minden figurát hangosan bemondasz, nehezebb lehet hallanod a zenét.
A nyelvtudásodra vonatkozó megjegyzést rövid kiegészítésként is megfogalmazhatod a düsseldorfi táncpartner-kereső hirdetésedben. Ez a megjegyzés az igényedet írja le, nem azt jelenti, hogy biztosan találsz hozzád illő embert. Valakinek a nemzetiségéből vagy a külsejéből nem lehet arra következtetni, hogy melyik nyelvet részesíti előnyben.
