Táncpartnerek és szerepváltás Londonban: Mi illik hozzád?

Ha Londonban keresel táncpartnert, a szerep megjelölése konkrét egyezést ír le: ha vezetni szeretnél, ehhez a tánchoz olyan emberre van szükséged, aki követni szeretne. Ha követni szeretnél, ez fordítva is igaz. Erre a Lead és a Follow kifejezéseket is használják. Ezek a páros táncban betöltött szerepeket nevezik meg, nem személyiségjegyeket.

Vezetni alapvetően azt jelenti, hogy te kezdeményezed a mozdulatokat, követni pedig azt, hogy érzékeled a kezdeményezést, és tánccal reagálsz rá. Mindkét fél hozzájárul a közös tánchoz. A szerepből nem lehet arra következtetni, hogy ki hoz döntéseket a táncparketten kívül, vagy hogy ki rendelkezik nagyobb tapasztalattal.

A kívánt szereped és a tudásod két külön dolog. Lehet, hogy mindkét szerepet megtanultad, de ezen az estén mégis csak követni szeretnél. Vagy szeretnéd kipróbálni a vezetést, noha eddig főként követtél. A keresésnél ezért nemcsak az számít, hogy „Mit tudok?”, hanem az is, hogy „Mit szeretnék táncolni ezzel a partnerrel?”

Az általános táncpartner-keresés Londonban során a szerep az egyik olyan jellemző, amely összehangolja az elvárásaitokat. A testmagasság, az öltözködés vagy a nem nem helyettesíti ezt az adatot.

Az, hogy „mindkét szerepben táncolok”, egyértelműnek hangzik, mégis több lehetőséget rejt. Lehet, hogy az egyik táncstílusban vezetsz, a másikban pedig követed a partneredet. Lehet, hogy a táncpartneredtől függően döntesz. Az is lehet, hogy valóban ugyanazzal a személlyel szeretnétek váltogatni a szerepeket. Ezekhez a változatokhoz más-más partnerre van szükség.

Az „állandó szerepek nélkül” sem jelenti azt, hogy tánc közben ne lennének felismerhetők a szerepek. Azt is jelentheti, hogy a szerepek elosztása nincs tartósan egyetlen személyhez kötve. Egy adott táncra ettől még választhattok egyértelmű szereposztást. A dalok közötti váltás lehetőséget ad az újrakezdésre, a dalon belüli váltás viszont külön megállapodást igényel, és nem következik automatikusan abból, hogy nyitottak vagytok a szerepcserére.

Az eltérő tapasztalat teljesen természetes: aki sokáig vezetett, a követésben még kevés gyakorlatot szerezhetett. A gyűjtőfogalomként használt „haladó” elfedi ezt a különbséget. Pontosabb például így fogalmazni: „Vezetésben magabiztos vagyok, követést még tanulok.” Így érthetővé válik, miért kedvelheti ugyanaz az ember az egyik szerepben a haladóbb, a másikban pedig az egyszerűbb táncokat.

A szerepek közötti rugalmasság lehetőség, nem kötelezettség. Attól, hogy mindkét szerepet ismeritek, még választhattok egy adott táncra egy meghatározott szerepet. Fordítva is igaz: ha valaki állandó szereposztást szeretne, az nem jelenti azt, hogy általában ellenzi a szerepcserét.

Az udansa felületén és a személyes beszélgetésekben elegendő egy rövid szerepleírás, ha különválasztod benne a preferenciádat és azt, hogy miben vagy rugalmas. Nem kell elmesélned az egész tanulási utadat, és végleges döntést sem kell hoznod. Különösen hasznosak azok a megfogalmazások, amelyek leírják, mit keresel ettől a kapcsolattól:

• „Londonban többnyire követni szeretnék, és olyan partnert keresek, aki szívesen vezet. Jelenleg nem célom a szerepcsere.”
• „Többnyire vezetek, de ugyanazzal a személlyel követni is szeretnék. Követőként még kevesebb tapasztalatom van.”
• „Mindkét szerepben táncolok, és szívesen váltanék a számok között. A számon belüli spontán váltásokat nem keresem.”

Személyes beszélgetésben ugyanez a világosság rövidebben is kifejezhető: „Szívesen vezetnék ebben a számban, a következőben pedig követnék, neked megfelel?” Ez egy konkrét javaslat. A „Ma inkább ne” csak erre a javaslatra vonatkozik, és nem feltétlenül jelent általános elutasítást.

A szerepekről szóló megállapodás még nem dönti el, melyik tanfolyam lenne megfelelő. Attól külön kérdés annak meghatározása, hogy Londonban melyik tánctanfolyam illik a tanulási célodhoz. A kapcsolatotokhoz egyelőre elég, ha közös elképzelésetek van: kiegészítő szerepek, alkalmi szerepcsere vagy mindkét nézőpont tudatos megosztása.