A Schembartlauf Nürnbergben és útja a maszkos felvonulásig

A Schembartlauf története Nürnbergben nem egy önálló táncszámmal kezdődik, hanem az utcákon át vezető felvonulással. A mészárosok lánctáncáról először 1397-ből maradt fenn írásos emlék. A hagyomány szerint a mészárosok a tanácshoz való hűségük jutalmaként kapták meg a farsangi tánc kiváltságát. Ez megmagyarázza a városi összefüggést, de önmagában még nem magyarázza a későbbi maszkos felvonulást.

A maszkos kíséret utat nyitott a táncnak. Képzeld el ezt a feladatot térben: egy csoportnak összefüggő mozgástérre van szüksége, miközben az emberek nézik. Aki elöl halad és helyet csinál, összeköti a táncosok fellépését az utcai térrel. A kíséret tehát nem csupán díszlet, hanem az esemény lebonyolításában is szerepet vállal.

Valószínűleg ebből a kíséretből alakult ki a Schembartlauf. A mészárosok tánca és a maszkos felvonulás összefügg, de nem ugyanaz. Attól, hogy közös ünnepi hagyományból erednek, még nem válnak egyetlen táncformává. Éppen ez a különbségtétel segít megérteni a fejlődést: egy tevékenységet, amely lehetővé tesz egy másik fellépést, később önálló fellépésként is érzékelhetnek. A mészárosok táncának pontos módja ebből a szempontból nem döntő kérdés.

A Schembartlaufot 1449 és 1539 között dokumentálták. A besorolásához fontos különbség, hogy egy nyilvános maszkos felvonulás miben tér el a feltűnés nélküli kísérettől: a résztvevők maguk is látványosan vannak felöltözve, és a nézők terén keresztül mozognak. A maszk egy alakra irányítja a tekintetet, nem csupán arra a személyre, aki éppen valamilyen feladatot végez.

Így szemléletesen érthetővé válik a feltételezett átmenet. Aki egy tánc előtt halad, azt látják meg először. Aki közben maszkban jelenik meg, az egyúttal látványosságot is nyújt. Az út megnyitóira irányuló figyelemből az ő saját fellépésük iránti érdeklődés is kialakulhat. Ez a nyilvános előadások érthető mechanizmusa, nem pedig az egyes fejlődési lépéseket igazoló, további krónikás dokumentáció.

Azt, hogy a felvonulásokat önálló eseményként jegyezték fel, a gazdagon illusztrált Schembart-könyvek is bizonyítják. Nürnberg városi könyvtára tizenkettőt őriz ezekből. Jelentőségük itt a felvonulások látható emlékezetében rejlik, a képek pontos elemzése más téma.

Számodra ebből a tánctörténet hasznos nézőpontja következik: nem minden, egy tánc környezetében végzett mozdulat számít táncfigurának. A sorrend, a jelmez és a nézők közötti útvonal is meghatározhatja az előadást. A Schembartlauf ezért a nyilvános fellépés történetéhez tartozik, anélkül, hogy páros táncként kellene értelmezni.

A Nürnbergben működő Schembart-Gesellschaft 1974-től dokumentált újraélesztése ismét színre vitte a történelmi felvonulást. A fennmaradt beszámolók szerint erre nem minden évben került sor, a felvonulók pedig megelőzték Nürnberg farsangi menetét. Ez a helyezkedés illik az előrehaladás motívumához. De nem bizonyítja, hogy ugyanazt a gyakorlatot megszakítás nélkül adták volna tovább a középkor óta.

Az újraélesztés tudatos kapcsolat a múlttal. Az emberek átvesznek egy örökül hagyott formát, és egy későbbi összefüggésben ismét előadják. Így a történelem testileg és a nyilvánosság számára is megtapasztalhatóvá válik. Ez különbözik attól a hagyománytól, amelynek gyakorlása megszakítás nélkül, nemzedékről nemzedékre öröklődött. A két fogalom mást jelent, de ettől még az újraélesztést sem kell kevésbé komolyan venni.

A tájékozódásodat segíti, ha különválasztod a történelmi előképet a saját részvételedtől. Egy maszkos felvonulás nem ad automatikusan megtanulható lépéssort. Arról, mennyire különbözőképpen szerveződhet a közös tánc, a tánckörről és a folklóregyüttesről szóló cikk mesél. A gardetánc éves felkészülése is más kapcsolatot mutat be a felkészülés és az ünnepi fellépés között. Ezek a formák nem a Schembartlauf folytatásai, hanem önálló módjai annak, hogy közösen alkossatok mozgást.