A tánctudásra vonatkozó tapasztalatot konkrétan kell megadni
Ha Nürnbergben keresel táncpartnert, olyan megjelölésekkel találkozhatsz, mint a „középhaladó”, a „haladó” vagy a „már évek óta táncol”. Ezek elsősorban egy tanulási folyamatot írnak le. Az viszont nem derül ki belőlük, hogy valaki biztosan tartja-e az ütemet, érti-e az új mozdulatokat, vagy csak az ismerős lépéseket tudja felidézni. A tanfolyamok elnevezései ráadásul nem mindenhol azonos felépítésűek: ugyanaz a név különböző tartalmakat takarhat.
A tapasztalatot az teszi beszédesebbé, ha megadjuk a vonatkozását: Melyik táncról, melyik szerepről és a táncolás milyen módjáról van szó? Aki régóta táncol Salsát, nem feltétlenül ugyanolyan rutinos Rumbában is. Aki biztosan tud egy begyakorolt lépéssort, annak a szabadon összekapcsolt figurák közben még szüksége lehet támpontokra. Fordítva is igaz: valaki kevés figurával is táncolhat rendkívül tisztán és zeneien.
A korábbi táncgyakorlat jellege is számít. Váltakozó partnerekkel úgy kell megérteni a jelzéseket, hogy nincsenek kialakult, közösen begyakorolt rövidítések. Ezzel szemben egy régóta együtt táncoló, állandó partnerpár gyakran nagyon pontos közös összhangot alakít ki. Mindkettő értékes tapasztalat, de nem ugyanaz.
Ezért egy konkrét példa jobban leírja a tudásszintet, mint egy címke: „Az egyszerű figuráknál tartom az ütemet, irányváltáskor néha elveszítem a súlyáthelyezést.” Így láthatóvá válik egy készség, és az is, hol lenne érdemes tovább fejlődni.






