Balett, amit együtt megérthettek
Az udansa connecten olyan embereket találsz Párizsban, akikkel beszélgethetsz a balettről, és megbeszélhettek egy közös színházlátogatást.
Szerző: Mary De LucaFrissítve:
Az udansa connecten olyan embereket találsz Párizsban, akikkel beszélgethetsz a balettről, és megbeszélhettek egy közös színházlátogatást.
Ha Párizsban élsz, hamar egymás mellett találkozol az operaházak neveivel és a francia táncosi rangokkal. Ezek azonban különböző történeteket mesélnek: egy épületről, egy hosszú múltra visszatekintő intézményről és az egyes emberek társulaton belüli helyéről.
A tánctársulat a színpadi táncban olyan szervezett együttes, amely koreográfiákat tanul be és ad elő. A kifejezés a csoportra utal, nem a színház épületére.
A párizsi Operaház balettjének története Párizsban, saját történeti önértelmezése szerint, XIV. Lajos udvarában kezdődik. Az alapítás éveként 1661-et tartják számon. Ezt a dátumot egy intézményi hagyomány eredeteként érdemes értelmezned, nem pedig annak állításaként, hogy akkor már a későbbi évszázadokéval azonos szervezetű és játszóhelyű társulat működött.
Az udvari balett egy társadalmi rend része volt. Az, hogy ki léphetett fel, hogyan helyezkedtek el egymáshoz képest az emberek a térben, és ki állt a középpontban, egyúttal láthatóvá tehette a társadalmi rangot. A táncnak így reprezentatív szerepe volt: egy fellépés a mozgás mellett a társadalmi helyzetet és a hovatartozást is kifejezte.
A színházi társulattá válás megváltoztatta ezt az összefüggést. A színpadon fontossá váltak a hivatásos előadóként fellépő táncosok, miközben a közönség figyelte az eseményeket. Az udvari eredet és a hivatásos színpadi gyakorlat ugyanannak a hagyománynak két különböző fejlődési szakasza. A történetet ezért nem lehet egyetlen alapítási napra szűkíteni.
Ha viszont azt szeretnéd megérteni, hogyan válnak olvashatóvá a színpadon a testtartások és a mozgásformák, segítségedre lesz a párizsi balett klasszikus formáinak magyarázata. Itt arról az intézményről van szó, amely továbbvitte ezt a művészetet.

1821-től az együttes a Salle Le Peletier-ben lépett fel. Itt öltött formát a romantikus balett. A kifejezés egy történelmi művészeti irányzatot jelöl, nem egyszerűen a szerelemről szóló táncot: a természetfeletti alakok, a vágyakozás, valamint a mindennapok és egy elérhetetlen másik világ közötti ellentét fontos témákká váltak.
1875-ben megnyílt a Charles Garnier tervei alapján épült Palais Garnier, amely a balett társulatának állandó otthona lett. A történelmi tájékozódásod szempontjából ez a váltás döntő jelentőségű: a társulat régebbi volt annál az épületnél, amellyel talán először összekapcsolod. Az épület megnyitása tehát nem jelentette az együttes újjáalapítását.
1989-ben, az Opéra Bastille megnyitásával egy második operaház is csatlakozott hozzá. Így két különböző épület tartozik a Párizsi Opera történetéhez. A Palais Garnier és az Opéra Bastille nevek épületeket jelölnek, nem két különálló balettegyüttest. Ebből a történetből azonban nem lehet megállapítani, hogy jelenleg melyik produkciót melyik helyszínen láthatod.
Ha saját utadat az oktatáson keresztül szeretnéd megtalálni, a párizsi tánctanfolyamok áttekintése bemutatja a különböző tanulási lehetőségeket. Egy tanfolyamnak és egy professzionális színházi társulatnak más-más a feladata, még akkor is, ha mindkettő balettel foglalkozik.
Hát igen
Ne így
Ha a története mellett a gyakorlati edzésbe is szeretnél betekintést nyerni, az udansa oldalon balettkurzusokat találsz Párizsban.
Egy főszerep elárul valamit a darabról, egy rang pedig az együttesen belüli pozíciódról.
A Párizsi Operaház balettegyüttesének hagyományos hierarchiája öt rangot különböztet meg. Alulról fölfelé haladva így olvashatod őket: Quadrille, Coryphée, Sujet, Premier danseur, illetve Première danseuse, végül pedig Danseur vagy Danseuse Étoile. Ezek a címek az együttesen belüli szakmai pozíciót jelölik.
Ez a besorolás nem teljes körű szereposztási útmutató. Egy rang nem határozza meg minden darab esetében, hogy egy személynek melyik szerepet kell elvállalnia. Egy főszereplő a balett történetéhez tartozik, egy rang pedig a társulat szervezetéhez. A kettő összhangban lehet, fogalmilag azonban különálló marad.
A rangsor az egyes feladatok művészi értékét sem méri. A csoportos együttes pontos közös időzítést és megbízható összehangolást igényel. Egy szólófeladat ezenfelül azt is megköveteli, hogy az egyéni alakítás jól érvényesüljön. A hierarchia a szakmai pozíciókat jelöli, miközben az előadás sikere az együttműködésen múlik.
Az építészet mint történelmi viszonyítási pont
A Palais Garnier összeköti a társulat történetét az 1875-ben megnyílt operaházzal. Egy épület kézzelfoghatóvá teszi a múlt színházi kultúráját, még akkor is, ha nem nézel meg egy előadást.
Együttműködés a rangmegjelölések mögött
Egy társulat a próbák, a közös fellépések és a szerepek továbbadásának révén őrzi meg a tapasztalatot. Története ezért olyan munkamódszerekben is rejlik, amelyeket egy épület homlokzatáról nem tudsz leolvasni.
Az Operaballett rangsorában a Quadrille egy rangot jelöl, nem társastáncot. Ugyanaz a francia szó különböző összefüggésekben mást jelenthet. Ha egy táncos neve vagy más rangmegjelölések mellett szerepel, akkor a társulaton belüli besorolásról van szó.
A Coryphée itt rangmegjelölés, nem keresztnév. A francia szereposztásokban az ilyen címek közvetlenül a nevek mellett állhatnak. Ha a kifejezést a rangsor részeként ismered fel, nem kevered össze a szakmai beosztást egy személy nevével.
Nincs szükséged franciatudásra, ha az öt megnevezést rögzült címként ismered fel. A szó szerinti fordítás csak korlátozottan segít: a Sujet általánosságban tárgyat vagy témát jelent, balettkörnyezetben viszont egy rangot jelöl. A besorolásnál a sorrend többet segít, mint a szó hétköznapi jelentése.
Nem, egy balett kora nem garantálja, hogy változatlanul adják elő. Egy művet újra betaníthatnak, másképp rendezhetnek meg, vagy átdolgozott változatban mutathatnak be. Ezért egy társulat eredete és egy darab keletkezési ideje még nem árulja el, hogyan néz ki egy konkrét előadás.