Az újbóli találkozások közös kapcsolódási pontokat teremtenek
Ha tánc közben szeretnél embereket megismerni Stuttgartban, segít, ha olyan közegben vagy, ahol újra és újra találkoztok. Egyetlen este is lehet kellemes, de ha újra találkoztok, már van közös kapcsolódási pontotok. Emlékeztek ugyanarra a zenére, egy nehéz lépéssorra, vagy arra a pillanatra, amikor mindketten egyszerre indultatok el rossz irányba. Így a beszélgetésnek nem kell minden alkalommal a nulláról indulnia.
Az órák ehhez jól átlátható keretet adnak. Egy feladatnak van eleje és vége, a gyakorlatok között pedig rövid idő adódik a beszélgetésre. Egy ilyen mondat, mint például: „A szünet utáni belépés most is kifogott rajtam”, választ hív, anélkül hogy személyes megnyílást várna el. Amíg az oktató magyaráz, a figyelem természetesen az órára irányul.
Az ismétlődő találkozások megkönnyítik az ismerőssé válást, de nem garantálják a barátságot. Vannak, akik elsősorban táncolni szeretnének, aztán hazamennek. Mások még megállnak egy rövid időre, felveszik a fonalat egy korábbi beszélgetésnél, vagy érdeklődnek, milyen heted volt. Az ilyen apró folytatások személyes történetet adnak a kapcsolatnak.
A mindennapjaidban ezért nem az számít, hogy minél több új arccal találkozz. Egy táncóra, amelyre valóban vissza tudsz járni, jobb lehetőséget ad arra, hogy felismerjétek egymást, mint a folyton változó találkozások. Ez nem jelenti azt, hogy minden alkalommal ott kell lenned: egy kihagyás után is felidézhettek egy közös élményt.






