Az átmenetek határozzák meg a tánc menetét
Egy Augsburgban tartott végzős bál esetében a legfontosabb térbeli döntés nem a színpad elhelyezése, hanem az, hogyan viszonyul egymáshoz a nézőként jelen levés és a bekapcsolódás. A bevonuláskor az évfolyamnak szabad útvonalra van szüksége. A beszédek alatt mindenki előre fordul. A nyitótáncnál jól kell látszaniuk a résztvevőknek, utána pedig a többi vendégnek is könnyen el kell tudnia jutni ugyanarra a területre. Ezek a használati módok összeegyeztethetők, ha egymás után tervezed meg őket, és az útvonalakat úgy alakítod ki, hogy ne keresztezzék egymást.
Egy programpont csak akkor van teljesen megtervezve, ha a vége lehetővé teszi a következő kezdetét. Előfordulhat például, hogy az utolsó beszéd után mikrofonállványok maradnak a területen, vagy a végzősök a székeik előtt állnak ahelyett, hogy a kijelölt kiindulópontra mennének. Az ilyen részleteket is vedd fel a programtervbe, és azt is jelöld meg, ki intézi el őket. A nyitótánc résztvevőinek összeállításában segít az útmutató a táncpartner-kereséshez az évfolyamon, így nem kell a párok kialakítását a bál közben rögtönöznöd.
Tervezd meg azt is, mi a különbség a közös produkció és a nyitott tánctér között. Egy bejelentés egyértelműbben jelzi ezt a váltást, mint pusztán a dalváltás. Az átadásokkal tagolt programterv alapgondolatát részletesebben is bemutatja a táncos rendezvény megszervezéséről szóló útmutató. Itt továbbra is az évfolyamotok záróprogramja áll a középpontban, nem pedig egy önálló, nyilvános buli.






