Szerző: Bernhard De LucaFrissítve:
Az udansa oldalon olyan társakat találhatsz, akikkel közös gyerektánc-foglalkozásokra és olyan tanfolyamokra járhattok, ahol a gyerekek a zenei jelzéseket mozgássá alakítják. Így a következő tánckörötöket újabb gesztusokkal bővíthetitek, amelyeket együtt próbálhattok ki.
A hangos farsangi forgatagban a hosszú magyarázatokat hamar elnyomja a zene és a beszélgetés. A válaszadásra hívó, jól látható jelzés azokhoz a gyerekekhez is eljut, akik még nem ismerik a dal szövegét, vagy egyelőre inkább csak nézelődnek.
A hívás és felelet azt jelenti, hogy egy hang elkezdi, a többiek pedig utána átveszik. Ha egy dal éneke szünet nélkül folytatódik, nem marad erre szabad hely. Ha közben még kiáltásokat is bekiáltasz, a gyerekek egyszerre hallják a felvételt és téged. Ezért használj egy megfelelő szünetet a refrénben, vagy énekeld te magad a rövid kiáltást, először felvétel nélkül. A csoportnak jól kell hallania, amit mondasz.
A közvetlen kezdéshez használhatsz egy saját, rövid hívás-felelet kört: elénekled, hogy „Helau!”, a gyerekek válaszolnak, hogy „Helau!”, és egyszer integetnek. Utána elénekled, hogy „Hurra!”, a gyerekek válaszolnak, hogy „Hurra!”, és mindkét kezüket kinyitják a mellkasuk előtt. Ez egy saját választású gyakorlópélda, nem egy meghatározott dalszöveg. Elég egy rövid, végig azonos dallam. A kifejezéseket a csoportod farsangi kiáltásához igazíthatod.
A mozdulat a kiáltáshoz tartozik, nem egy hosszú dal minden egyes szavához. Így könnyebb átlátni, mi mihez tartozik. Először hagyd nyugalomban a lábakat: az az elv, hogy először külön koordináld a karokat és a lábakat, itt is segít. Az egymásnak felelgetés zenei ötletével a gyerekeknek szóló sztepptánc hangjátékaiban is találkozhatsz, ott elsősorban a lábak válaszolnak.
Mondd vagy énekeld el a rövid hívásodat, majd hagyj utána ugyanilyen hosszú szünetet. Felvétel esetén használd a meglévő válaszszünetet, ha pedig nincs ilyen, kezdd eszköz nélkül. A saját hívásod és a csoport válasza egymás után jól hallható legyen.
Például határozd meg: a „Helau!”-hoz tartozzon egyetlen integetés, a „Hurra!”-hoz pedig két nyitott tenyér a mellkas előtt. Végezd el mindegyik gesztust kényelmesen, a helyeden maradva. A mozdulatok akkor is jól megkülönböztethetők legyenek, ha egy gyerek csak kis mozdulattal végzi el őket.
Mondd: „Helau-ra integetünk, Hurra-ra kinyitjuk a kezünket.” Mutasd be külön-külön mindegyik kiáltást a hozzá tartozó mozdulattal, és hagyd, hogy a gyerekek rögtön utánozzák. Csak akkor kezdd el az énekelt kört, ha a két jelet már egyértelműen meg tudják különböztetni.
Énekeld el a „Helau!”-t, és közben intess is. Nyitott tenyérrel hívd válaszra a gyerekeket, és amikor ők azt kiáltják, hogy „Helau!”, te is ints velük. Várd meg, amíg befejezik a választ, ne vágj közbe rögtön a második kiáltással.
Most vezesd be ugyanígy a „Hurrá!” kiáltást, majd kapcsold össze a két kiáltás-válasz párt. Ismételd meg a kört ugyanebben a sorrendben. Ha a csoport megtorpan a váltásnál, röviden jelezd előre a következő gesztust a kiáltás előtt, anélkül, hogy új mozdulatot vezetnél be.
Az újabb körben hagyd el a hívó gesztusodat, és csak a hallható jelzést, valamint a válaszra való felhívást add meg. Akkor sikerült jól, ha a gyerekek maguktól kezdik el a megfelelő gesztust. Ha bizonytalanok, csatlakozz újra anélkül, hogy ismét elmagyaráznád.
A következő hívás előtt jelezd: „Ez az utolsó kör.” Hagyd, hogy mindkét válasz teljesen lecsengjen, majd engedd le a kezed. Így a dal közösen ér véget, anélkül, hogy egyes gyerekek még egy újabb jelzésre várnának.
A gyermektánc során gyermekeddel együtt újabb lehetőségeket fedezhettek fel arra, hogyan válaszoljatok a zenére hallható és látható módon.
Magyarország: még nincsenek kurzusok
Így csináld
Ne így
Előkészület
Kezdés
Lezárás
Először hosszabbítsd meg a szünetet, és csak utána jelezd egyértelműen, hogy most ők következnek. Gyakoroljátok a hívás-válasz párost zene nélkül, a saját hívásod közben magadra mutatva, utána pedig nyitott mozdulattal a csoportra. Amint hallhatóan működik a váltás, térj vissza az énekelt híváshoz, és fokozatosan hagyd el a segítő jeleket.
Nem, ehhez a formához elég, ha a visszatérő hívószavakat ismerik. A versszakokat énekelheted te, vagy lejátszhatod a felvételt, miközben a gyerekek hallgatják. Ne várd el tőlük egyszerre, hogy megtanulják a szöveget és új mozdulatokat sajátítsanak el. A felismerhető refrén biztos pontot ad nekik, amelynél újra be tudnak kapcsolódni.
Használd ugyanazokat a hívásokat olyan gesztusokkal, amelyeket ülve is kényelmesen el lehet végezni. A integetéshez vagy a kezek kinyitásához nem kell lépni vagy felállni. Minden gyerek maga határozza meg, milyen nagy mozdulatot tesz, akár az ujjak apró szétnyitása is lehet válasz. Mutasd meg ezt a változatot is rögtön, anélkül, hogy külön feladatot csinálnál belőle.
Igen, egy gyerek önként átveheti a hívó szerepét, amint a csoport megismerte a menetet. Eleinte állj mellé, és szükség esetén adj neki egy halk indítójelet. A megbeszélt gesztusokon ne változtass, és vedd vissza a szerepet, ha a gyerek nem szeretné folytatni. Ehhez a szerephez nem kell különösen hangos hang.
Mutass példát egy határozottan, de normál hangerővel énekelt válasszal, és szükség esetén halkítsd le a zenét. A leghangosabb csoportért folyó verseny csak fokozza a kiabálást, ezért kerüld az ilyen felhívásokat. Inkább tartsatok egy kört halk hanggal és jól látható gesztussal, mielőtt visszatértek a megszokott hangerőhöz.
