A cselekvésnek látható következményei vannak
A showtánc dramaturgiájához nem elég a különböző hangulatok váltakozása. Csak akkor bontakozik ki a történet, ha egy cselekvés reakciót vált ki: egy szereplő keresi a kapcsolódást, a csoport elutasítja, később pedig egy segítőkész találkozás megváltoztatja ezt a viszonyt. A közönségnek nem kell ismernie a teljes háttértörténetedet, de látnia kell a döntő különbséget aközött, ami előtte és utána történik.
Munkapéldaként egy kívülálló szereplő szolgál, aki szeretne a csoporthoz tartozni. Eleinte nem fogadja el senki a feléjük nyújtott kezét. Amikor egy másik szereplő elakad egy ismerős mozdulatnál, ő nyugodtan megmutatja a mozdulatot. A segítséget elfogadják, később pedig őt is befogadják. Így a befogadás az események következménye lesz, nem pedig utólag odabiggyesztett, váratlan happy end.
Az ilyen kapcsolatokat mozdulatokkal meséld el, ne csak arckifejezésekkel. A visszahúzott kar, a másik felé forduló felsőtest és a viszonzott gesztus távolról is jól látható marad. Kiegészítő olvasmányként a Burlesque-ről és a színpadi karakterekről szóló útmutató bemutatja, hogyan rajzol karaktert a mozgás.
Ez a három jelenet praktikus írási forma ehhez a vázlathoz, nem általános versenyszabály. A fogalmak tisztázásában segít a showműsoros tánc és a showtánc közötti különbség. A zenei sorrend, a jelmezek kialakítása és a pontos térformák egyelőre nem tartoznak ide: most csak az érthető történeti ív formálódik.



