Let's Dance Contemporary: Hogyan mesél történeteket a mozgás

A Contemporary a kortárs tánc széles területét jelöli, nem pedig egy mindenhol azonos lépéssort. Egy táncelőadásban ebből sűrített színpadi változat születik: a mozgásnak, a zenének és a táncosok közötti kapcsolatnak rövid idő alatt érthetővé kell válnia. Ez nem jelenti azt, hogy minden előadás egyértelműen megfejthető történetet mesél el. Egy állapotot vagy konfliktust is megmutathat.

Különösen sokatmondó, ahogyan a súllyal bánnak. Egy test felemelkedhet a gravitáció ellenében, kontrolláltan engedhet neki, vagy egy másik test kaphatja el. A súly átadása nem jelenti azt, hogy minden izomfeszültséget el kell engedni. A látszólag könnyed ereszkedéshez is szervezettség szükséges, hogy az irány és a földet érés kontrollált maradjon.

Nézőként a váltakozásból születik meg benned a jelentés: valaki először egyenesen tartja magát, hátrál, majd később hagyja, hogy megtartsák. Ez bizalomra utalhat. Ugyanez a mozdulatsor elfordított tekintettel és a kapcsolat azonnali megszakításával elutasítást fejezhet ki. A mozdulatnak tehát nincs rögzített jelentése. A táncon keresztüli érzelemkifejezés esetében is az összefüggéstől függ a hatás, nem egy előírt arckifejezéstől.

A padlóra tett kéz, egy gurulás vagy egy mély kitörés rögtön feltűnik a tévében. Az ilyen pillanatok könnyen a Contemporary vélt ismertetőjegyévé válhatnak. A talajmunka azonban más táncformákban és akrobatikus showjelenetekben is előfordul. Fordítva is igaz: egy Contemporary-darab sokáig maradhat felegyenesedve.

Többet árul el, hogy a koreográfia hogyan vonja be a talajt. Csak egyetlen látványos effekt kedvéért érintik meg, mielőtt folytatódik a megszokott mozgás? Vagy a talaj közelsége az egész mozgás minőségét megváltoztatja: a test összeszedettebbé válik, az útvonalak lejjebb vezetnek, az érintkezési felületek változnak, a felegyenesedés pedig a korábbi lesüllyedésre adott válasznak tűnik? Ilyenkor a talajközeliség egy összefüggés része, nem csupán egy feltűnő köztes pillanat.

Egy állókép megmutat egy pozíciót, de azt nem, hogyan bánik a táncos a súlyával. Egy kameraváltás éppen azt az átmenetet hagyhatja ki, amely érthetővé teszi a mozdulatot. Ezért egy olyan totálkép, amelyen a táncosok teljes alakja látható, többet segít, mint egy arcközeli felvétel. Arról, mennyire különbözhetnek egymástól a stílusjegyek és a showeffektek, a Quickstep egy showklipben is képet ad. A Contemporary esetében továbbra is az a döntő, hogy a különböző mozgásminőségek több pillanaton át összhangban vannak-e egymással.

Az egységes figurakatalógus hiánya nem jelenti automatikusan azt, hogy egy kortárs koreográfiából hiányzik a rend. A visszatérő mozgásötletek teremthetik meg. Képzelj el egy előadást, amelyben valaki először a másik felé nyúl. Később ugyanez a nyúló mozdulat mindkét kézzel jelenik meg, majd már csak egy apró vállmozdulatként. Felismered a kapcsolatot, noha a mozdulat nem ismétlődik meg teljesen ugyanúgy.

Az ilyen változások láthatóvá teszik a fejlődést. Egy motívum nagyobbá válhat, megszakadhat, irányt válthat, vagy átveheti a másik személy. Az időzítés is számít: más hatást kelt egy azonnali válasz, mint egy hosszú szünet utáni. A zene is fokozhatja ezt a feszültséget, például ha egy gesztus egy zenei hangsúlyon túl is kitart. Nem kell minden ütemet egy lépéssel megjelenítenie.

A történet közben nyitott marad. A hátrálás jelenthet önvédelmet, kételyt vagy elszántságot. Nem kell tudnod a történet egyetlen helyes értelmezését ahhoz, hogy érzékeld a változást. A jelmez, a fények és a dalszöveg kínálnak értelmezési lehetőségeket, de nem bizonyítják azokat. Egy meggyőző kortárs show-koreográfiában a mozgásötletek kölcsönhatásba lépnek egymással, így a nagy hatások között is felismerhető marad a fejlődés.