Hogyan forradalmasította a kairói munkásosztály a táncot
A Shaabi az 1960-as évek végén és az 1970-es években alakult ki Kairó sűrűn lakott munkásnegyedeiben. A munkásosztály hangjaként kezdettől fogva ellenpontja volt a nagy színpadok klasszikus, gyakran elitista Raqs Sharqi stílusának. A gyökerek mélyen a hagyományos Baladiban rejlenek, de a Shaabi új, nyers energiát hozott magával. Már nem a tökéletes elegancia bemutatásáról szólt, hanem a mindennapi élet, a tiltakozás és az egyszerű emberek humorának szűretlen kifejezéséről. Híres énekesek, mint Ahmed Adaweyah, meghatározták a Shaabi-tánc korai történetét azzal, hogy a mindennapi beszédet és a humoros, gyakran kétértelmű szövegeket beemelték a zenébe.
Más stílusokhoz képest, amelyeket esetleg egy hastánc-hagyományban találsz, a Shaabi lemond a mesterkélt pózokról. A mozgásnyelv földhözragadt, pimasz és humoros. A táncosok mimikát és gesztusokat használnak a dalszövegek történeteinek közvetlen tolmácsolására. Ez a modern hastánc-zene élő része, amely folyamatosan fejlődik anélkül, hogy elveszítené a kairói aszfalton gyökerező alapjait.
