Deutsche Volkstänze: Schritte zwischen Alpen und Rhein

Deutsche Volkstänze bilden kein abgeschlossenes Verzeichnis. Polka, Ländler und Schottisch kommen auch in Österreich und der Schweiz vor, häufig mit örtlichen Namen und eigenen Figuren. Ein Name beschreibt eher eine Tanzfamilie als eine überall identische Choreografie. Die Polka verbreitete sich im 19. Jahrhundert von Böhmen aus weit über den deutschsprachigen Raum; sie ist deshalb kein ausschließlich deutscher Tanz.

Bei bayerischen Tänzen begegnen dir neben Polka und Ländler besonders Boarischer und Schuhplattler. In Österreich gehören Ländler und verschiedene Polkaformen zum regionalen Repertoire. In der Schweiz findest du unter anderem Schottisch, Polka und lokale Ländlerformen. Schweizer Ländlermusik bezeichnet zudem eine musikalische Tradition, deren Repertoire nicht ausschließlich aus Tänzen im Dreiertakt besteht. Rheinländer wird ebenfalls über seine namensgebende Region hinaus getanzt.

Auch der Schuhplattler ist keine beliebige Polka mit Klatschen: Rhythmisch gesetzte Schläge auf Oberschenkel, Schuhe oder Sohlen prägen die Form, häufig zu Musik im Dreiertakt. Einzelne Tänze legen fest, welche Schlagfolgen, Drehungen und Paarpassagen dazugehören. Beim Ländler hilft derselbe Dreierpuls wie beim Walzer zur Orientierung, ohne dass du deshalb die Technik des Wiener Walzers unverändert übernehmen kannst.

A 2/4-es ütemű Polka alaplépését egy elterjedt változatban így számolhatod: „egy és kettő”: balra lépsz, mellézárod a jobb lábad, majd balra lépsz. A következő ütemet jobbal kezded. A mellézárás súlyáthelyezéssel jár, a puszta érintés más mozdulatot eredményez. A kis lépéseket együtt előre, oldalra vagy fordulva is végrehajthatjátok.

Egy egyszerű Ländler-fordulólépés három súlyáthelyezést oszt el az „egy, kettő, három” számolásra. Lépj a mozgás irányába, a másik lábadat vezesd oldalra, majd zárd vagy egészítsd ki egy kis mozdulattal, a változattól függően. A következő ütemet a másik lábaddal kezded. A Ländlerben kézfogásváltások és karmozdulatok is lehetnek, hat lábmozdulat még nem magyarázza el a teljes táncot.

A Schottischban és a Boarischerben gyakran két váltólépéssorozatot találsz, először balra, majd jobbra, ezeket forduló rész követi. A Schottisch egyik elterjedt változatában a váltólépéseket szökdelések egészítik ki, majd négy lépés-szökdelés mozdulattal fordultok. A Boarischerben ehelyett négy járó fordulólépés következhet. A kottázás gyakran 2/4-es vagy 4/4-es ütemben történik, a pontos lépéssorrendet a helyi változat határozza meg. Ahogy a Line Dance mozdulatelemeinél, itt is segít, ha megkülönbözteted a súlyáthelyezéssel járó lépést, a súlyáthelyezés nélküli érintést és a támasztó lábon végzett szökdelést.

A Rheinländer táncban a figurák sorrendje többnyire kettes ütemre épül. Egy elterjedt páros változatban először két váltólépéssel haladtok előre, bal lábbal kezdve, majd a jobbal. Ezután egymás felé végzett apró fordulatok következnek, gyakran váltakozó, váll fölötti hátrapillantással, majd egy polkafordulat. Egyes változatokban jelzett vagy valódi csókok is szerepelnek. Ez hagyományból átvett figura, nem kötelező testi kontaktus. Más regionális változatok más hangsúlyokat helyeznek előtérbe, vagy más sorrendbe teszik a részeket.

A Sternpolkát ezzel szemben a felállásáról ismered fel: egy páros táncrész váltakozik egy közös csillagfigurával. Egy elterjedt változatban több táncos középre nyújtja a jobb kezét, és polkalépésekkel körbejárja a középpontot. A partnerek kívül összekapaszkodva maradnak. Az ellenkező irányhoz kezet és tájolást váltotok, majd a csoport újra párokra bomlik. Az egyes részek ütemeinek száma és az alkalmazott kézfogás az adott változattól függ.

A zene itt nemcsak a lépéseket kíséri, hanem a figuraváltásokat is jelzi. Egy visszatérő dallamfordulat jelezheti a páros rész végét és a csillagfigura kezdetét. Ez különbözteti meg ezeket a táncokat a szabadon összeállított lépéssortól: a lépések, a felállás és a zenei szakasz összjátékáról ismered fel őket.