Wie Sirtaki Ursprung und Form im Kino fand

A Sirtaki története mint elnevezett, világszerte ismert táncformáé az Alexis Zorbas című filmmel kezdődik, amelyet Michael Cacoyannis rendezett 1964-ben. Ehhez a filmhez olyan táncos összeállítás készült, amely lassan indul, majd egyre gyorsabb mozdulatokba vált. A koreográfiát általában Giorgos Proviasnak tulajdonítják, a zenét Mikis Theodorakis szerezte. Anthony Quinn és Alan Bates alakították azokat a szereplőket, akik révén a közönség megismerte a táncot.

Az újdonság a film számára kialakított összeállítás volt, nem a teljes mozgásanyag. A régebbi görög tánchagyományból származtak a lépések, a testtartások és a közös tánc során kialakuló testi kapcsolat. A Sirtaki ezért sem nem minden előzmény nélküli filmes találmány, sem nem egyszerűen egy régi falusi tánc változatlan néven. A hagyományozott mozdulatanyag és a filmvászonra szánt tudatos alkotás között született meg.

Ha a néptáncot és a folklórt különböző formáiban vizsgálod, hasznos különbséget tenni: az egyes mozdulatok kora még nem árulja el, milyen régi egy adott koreográfia. Egy újonnan összeállított forma is gyökerezhet egy adott régióban. A Sirtaki esetében szokatlanul pontosan megnevezhető az összeállítás létrejöttének oka: egy film, amelynek zenéje és képei nemzetközi közönséghez jutottak el.

A Sirtaki lassú részében felismerheted a Hasapikóval való rokonságot: összekapcsolódó sor, kontrollált súlyáthelyezések és olyan mozdulatok jellemzik, amelyek hagynak időt a lépések letételére és az egyensúly megtartására. A Hasapikót lassú formájában általában négynegyedes ütemben táncolják. A táncosok gyakran a mellettük állók vállára teszik a kezüket. Így az időzítés apró különbségei is azonnal érezhetővé válnak, anélkül, hogy bárkinek húznia kellene a többieket.

A gyors rész a Hasaposervikóra utal, amely a Hasapikóval rokon, gyorsabb táncforma, és általában kétnegyedes ütemben táncolják. A neve szerb kapcsolatra utal. Ebből azonban nem következik az az egyszerű magyarázat, hogy a teljes Sirtakit egyetlen idegen táncból vették volna át.

A gyorsítás önmagában nem magyarázza meg teljesen ezt a kapcsolatot. A gyorsabb pulzussal a mozgás karaktere is megváltozik: a lépések tömörebbé, a soron belüli reakciók közvetlenebbé válnak. Ezért ha egy lassú figurát egyszerűen gyorsabban hajtasz végre, attól még nem feltétlenül kapod meg a gyors táncformát. A film különböző minőségeket egy felismerhető ívvé rendez.

Táncosként ez azt jelenti számodra, hogy felismerheted és testileg is érzékelheted a rokonságot anélkül, hogy a három elnevezést azonosnak tekintenéd. A Hasapikónak és a Hasaposervikónak saját táncos gyakorlata van, a Sirtaki pedig ezekből merít elemeket a maga sajátos dramaturgiájához.

Dass Sirtaki oft als uralter griechischer Tanz wahrgenommen wird, hat viel mit seiner Verbreitung zu tun. Die Filmmusik wurde auch unabhängig vom Film bekannt. Bei Vorführungen, Feiern und touristischen Angeboten konnte die Verbindung aus Schulterreihe und zunehmendem Tempo wiederholt werden, ohne dass ihre Entstehung jedes Mal miterzählt wurde. Ein wiederkehrendes Bild wirkt irgendwann selbstverständlich.

So kann eine junge Tanzform zum kulturellen Erkennungszeichen werden. Das macht sie nicht weniger griechisch und ihre gemeinschaftliche Wirkung nicht weniger real. Es rechtfertigt aber keine Rückdatierung in eine namenlose, jahrhundertealte Dorftradition. Kulturelle Zugehörigkeit und historisches Alter beantworten verschiedene Fragen.

Auch im Kurs begegnet dir deshalb möglicherweise eine Bearbeitung statt einer genauen Rekonstruktion. Eine Gruppe braucht wiederholbare Figuren, überschaubare Wege und einen Verlauf, den alle gemeinsam tragen können. Unterschiedliche Fassungen sind dabei kein Beweis für eine falsche Herkunft, sondern Ausdruck der Weiterverwendung.

Bei internationalen Volkstänzen und ihren unterschiedlichen Überlieferungen hilft dir derselbe Blick: Wer hat eine Form gestaltet, in welchem Zusammenhang wurde sie bekannt, und wie wird sie weitergegeben? Beim Sirtaki bleibt die Antwort konkret. Seine älteren Wurzeln liegen in griechischer Tanzpraxis, seine bekannte Zusammenstellung im Kino.