A lépés a társasági tánckörtől a teljesítményorientált edzésig
Az a pillanat, amikor egy kényelmes hobbiból valódi versenysport lesz, általában csendben érkezik el. Bár jól éreztem magam a heti tánckörömben, egy idő után már nem volt elég az új figurák puszta bemagolása. Tudni akartam, milyen érzés a tökéletes egyensúly, hogyan kell a lábmunkát a lassú keringőben precízen a sarkon elkezdeni, és hogyan fejleszthetünk párként dinamikus jelenlétet a parketten. Az elhatározás, hogy megkockáztassam a váltást a szabadidős táncról a versenytáncra, nem hirtelen ugrás volt, hanem egy lassú folyamat, amely a fejben kezdődött. A nagyobb precizitás iránti vágyból a valódi, teljesítményorientált edzés iránti igény lett.
A laza társastáncról az egyesületi szervezett versenyedzésre való átállás teljesen új struktúrát hoz magával. Hirtelen már nem az a cél, hogy minél több összetett figurát fűzzünk egymás után, hanem az alapok tökéletesítése. Aki megteszi ezt a lépést, hamar rájön, hogy apróságokon múlik a parketten kifejtett hatás. A tiszta tájékozódás a térben a standard táncoknál létfontosságú a D-osztály sűrű mezőnyében. Az edzés a tánciskolából átkerül a sportegyesületbe, ahol licencelt edzők veszik górcső alá minden lépésünket. Ez a mozgás tiszta minőségére való összpontosítás alapjaiban változtatja meg a saját testérzetünket.
A technika mellett a versenysport egészen más fizikai felkészültséget is követel. Míg a tánckörben minden dal után rövid szünetet tartunk, egy versenyen több táncban egymás után kell csúcsteljesítményt nyújtani. Célzott állóképességi edzés standard táncosoknak nélkül hamar lemaradunk a parketten. A DTV-nél való versenyzésbe való bekapcsolódásról szóló személyes beszámolóm azt mutatja: az út fárasztó, de az az érzés, amikor a kemény munka egy dinamikus, könnyed körben kifizetődik, semmihez sem fogható a szabadidős táncban.
