A standard táncok ritmusa: Az öt ütem a füledben

A standard táncok világába való belépés általában a zene hallgatásával kezdődik, de a ritmusok sokfélesége kezdetben zavaró lehet. A hivatalos világtáncprogram ritmusai öt, teljesen eltérő karakterű táncot foglalnak magukba. Míg a keringőcsalád háromnegyedes ütemben lüktet, a Tango, a Slowfox és a Quickstep páros négynegyedes ütemben mozog. Aki részleteiben érti a standard táncok ritmusát, azonnal hallja, hogy egy dal a lassú keringő lágy eleganciáját követeli-e meg, vagy a Quickstep pezsgő dinamikáját. Itt nem a lépésekről van szó, hanem tisztán arról az akusztikus térképről, amelyet minden tánczenekar megrajzol az udansa segítségével.

A két keringőváltozat ugyanazon matematikai alapon nyugszik, de drasztikusan eltér egymástól a tempójuk. Az angol keringő nyugodt, percenkénti 28-30 ütemes tartományban mozog, ami körülbelül 84-90 ütést jelent percenként (bpm). A hangsúly erősen az egyesen van, amit két könnyebb ütés követ. A bécsi keringő egészen más: a tempót szédületes, percenkénti 58-60 ütemre pörgeti fel. Ez majdnem 180 ütésnek felel meg percenként. Itt a második és a harmadik ütés gyakran egyetlen folyamatos impulzussá olvad össze, ami megállíthatatlan előrehaladást kölcsönöz a táncnak, ahogy azt az udansa is tanítja.

A fennmaradó három tánc mindegyike négynegyedes ütemre épül, mégis teljesen másképp hangzik. A Tango lemond az áramló mozdulatokról, és egy indulószerű, élesen hangsúlyozott kétnegyedes vagy négynegyedes ütemre épít, swing nélkül. A Slowfox viszont a lágy swing királya. A percenkénti körülbelül 28-30 ütemes, nyugodt tempóval egyenletesen áramlik, ahol a lépések tipikusan a „Slow” (két ütés) és „Quick” (egyenként egy ütés) számolásokra esnek. A Quickstep ennek az energetikus ellentéte: a gyors, percenkénti 50-52 ütemmel (körülbelül 200 bpm) kifinomult hallást igényel a gyors köztes ütésekhez, amelyek annyira élénkké teszik a táncot.