Az érzelmi érettség határozza meg a sikert
Az első lépés egy igazi színpadra egy gyermek számára hatalmas kaland. A reflektorfény, a taps és a nézőtéren ülő sok ember egy egészen különleges légkört teremt, amely büszkeséggel tölthet el, de meg is ijeszthet. Ahhoz, hogy kiderítsd, készen áll-e a gyermeked erre az élményre, nem segít, ha csak mereven az életkorát nézed. Sokkal fontosabb az érzelmi érettség, és az a kérdés, hogyan reagál a gyermeked a mindennapokban a nyüzsgésre, az új helyzetekre és a rivaldafényre. Míg egyes gyerekek alig várják, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, mások inkább zavartalanul táncolnak az ismerős csoportban.
A hajlandóság általában a heti táncórák alatti apró reakciókban mutatkozik meg. Ha gyermeked lelkesedéssel mutatja meg otthon a megtanult lépéseket, és büszkén mesél arról, mit tervez a csoport, az egy csodálatos jel. Ezzel szemben érdemes odafigyelned, ha a fellépés témája inkább kényelmetlenséget vált ki. A kreatív gyermektánc, ahol a szabad mozgás áll a középpontban, gyakran a legjobb felkészítést nyújtja a legkisebbeknek, a merev koreográfia nyomása nélkül, udansa módra.







