Egy pontos cél láthatóvá teszi a technikai korrekciót
Ha Düsseldorfban keresel egyéni táncórát, egy megfigyelhető feladat többet segít, mint egy általános szintmegjelölés. A „Szeretnék magabiztosabban forogni” nem árulja el, hogy a kezdő mozdulat, a súlyáthelyezés vagy a befejezés okoz-e nehézséget. A „Szeretnék egy egyszerű fordulat után megállni anélkül, hogy plusz lépést tennék az egyensúlyom visszanyeréséhez” viszont egyértelműen megnevez egy konkrét pillanatot. Az oktató ebből látja, mire kell figyelnie.
Először az eredményt írd le, ne a feltételezett okot. A bizonytalan befejezés nem bizonyítja sem azt, hogy nincs elég erőd, sem azt, hogy rossz a lábtartásod. Ugyanazt a látható problémát több mozgásrészlet is okozhatja. Ha közben a karod és a lábad is összekuszálódik, segíthet, ha különválasztod az egyes feladatokat, ahogy a kar és a láb külön gyakorlásánál. Egy páros fordulatnál viszont az együttmozgás lehet a döntő, például egy blokkoló bécsi keringőfordulatnál.
Az összehasonlításhoz rögzítsd a körülményeket: zenére vagy zene nélkül, egyedül vagy kapcsolódással, lassan vagy a megszokott tempóban végzed-e. A lassan végrehajtott mozdulat és ugyanaz a mozdulat zenei tempóban két külön feladat. A fejlődés először azt jelenti, hogy a kiválasztott feladatot a megbeszélt körülmények között megbízhatóbban végzed el. Az, hogy más tempóban is működik-e, már egy külön tanulási lépés.
