Táncolj az utcán a Notting Hill Carnivalon Londonban

A Notting Hill Carnival karibi gyökerei Londonba nyúlnak vissza. 1959-ben Claudia Jones Caribbean Carnivalt szervezett a St Pancras Town Hallban. 1966-ban Russell Henderson steelbandje egy gyermekeknek rendezett utcai fesztiválon vonult végig Notting Hillen. A fennmaradt rendezvényleírásban a Ladbroke Grove környéki utcák, a jelmezes felvonulások, a steelbandek és a hangrendszerek együtt szerepeltek. Ebből azonban sem az aktuális menetrendre, sem a mai belépési szabályokra nem lehet következtetni.

Látogatóként három helyzetet érdemes megkülönböztetned: a hangszórókból szóló zene olyan tájékozódási pontot teremt, ahol megállhatsz. Egy steelband a hangszereken játszva szólaltatja meg a zenét. A felvonulás a saját mozgásához veszi igénybe a teret. Steelband és felvonulás együtt is szerepelhet, a kifejezések nem jelölnek szigorúan elkülönülő programokat.

A zene mozgásra hív, de ettől még nem válik minden utcaszakasz szabad tánctérré. Hallgathatod, a szélén ringatózhatsz a ritmusra, vagy táncolhatsz ott, ahol ténylegesen van hely. A masquerade-csoportban való szervezett részvétel más dolog. Ha szeretnéd átlátni a különböző rendezvénytípusokat, segít a Londonban táncolni járásról szóló áttekintés.

A kötetlen utcai tánchoz nem tartozik univerzális Carnival-lépéssor. A Soca zenét gyakran határozottan előretörő lüktetés és visszatérő ritmikai minták jellemzik. A Calypso jobban a dalszövegre, a frazeálásra és az elmesélt történetre irányíthatja a figyelmedet. A Steelband pedig egy zenekari felállás, nem egyetlen zenei stílus. Vagyis arra reagálsz, amit éppen hallasz, nem társítasz minden hanghoz ugyanazokat a mozdulatokat.

Ha egyik lábadról a másikra helyezed a testsúlyodat, a lüktetést a testeddel is követni tudod. A térded maradjon hajlékony, a lépéseid pedig a tested alatt. A vállad és a medencéd is felveheti a hangsúlyokat, anélkül hogy tudatosan nagy mozdulatokat kellene tenned. A kis mozdulatokkal való táncolás is teljes értékű részvétel, nem egy színpadi mozdulat sikertelen utánzása.

Félreértésekhez vezethet, ha mások feltűnő mozdulatait kötelező programként értelmezed. Látod a mozdulatot, de nem feltétlenül a mögötte lévő súlyáthelyezést. Az útmutató a táncmozdulatok utánzásakor elkövetett tipikus hibákról részletesebben is elmagyarázza ezt a különbséget. Az utcán ráadásul a rendelkezésedre álló hely is meghatározza, mekkora mozdulatokat tehetsz. A gyors zene nem kötelez sem ugrásokra, sem arra, hogy te magad gyorsabb tempóban táncolj.

A szabad tánchoz való csatlakozás nem változtatja meg automatikusan a látogatói szerepedet. Egy formáció, egy hangszer vagy egy jelmez a részvétel más formájához tartozik, mint amikor mellette táncolsz. A tisztelet abban mutatkozik meg, hogy felismered ezeket a határokat: nem érintesz meg hangszereket, nem nyúlsz jelmezek után, és egy fotó kedvéért sem állsz egy csoport mozgásának útjába.

A látogatók között a közelség sem jelent általános engedélyt a testi érintkezésre. Megoszthatod valakivel ugyanazt a ritmust anélkül, hogy hozzáérnél. A közös tánchoz egyértelmű beleegyezés szükséges. Amint valaki kitér, megáll vagy elfordítja a tekintetét, visszafogod a mozdulataidat, és helyet hagysz neki.

Amikor egyre sűrűbbé válik a tömeg, a tánchelyzetből átjáró vagy várakozóhely lesz. Ilyenkor szünetet tartani a dal közepén is helyénvaló. Tartsd be a lezárásokat és a helyszíni utasításokat. Az adott rendezvényre vonatkozó információkért tájékozódj az aktuális eseményről, különösen a hozzáférésről és a program menetéről, a korábbi leírások nem helyettesítik ezeket. Így az utcai karnevált a zenehallgatás, a nézelődés és a saját tánc váltakozó sorozataként élheted meg, anélkül, hogy folyamatosan táncolnod kellene, vagy csatlakoznod kellene egy elvonuló csoporthoz.