A tanulási fejlődés többet mond egy bemutatónál
Ha ki szeretnél próbálni egy táncórát Stuttgartban, ne a bemutatott figurák nehézségét értékeld. Egy oktató táncolhat lenyűgözően, mégis kihagyhat fontos köztes lépéseket. Az értékelésnél az számít, mekkora utat tettél meg az első bizonytalan próbálkozástól addig, hogy egy mozdulatot már valamivel biztosabban meg tudj ismételni.
Ennek a fejlődésnek nem kell nagynak lennie. Lehet, hogy először ismered fel, melyik lábadon van a testsúlyod, vagy egy hiba után újra megtalálod az ütemet. Összetettebb mozdulatsoroknál a karok és lábak külön gyakorlása hasznos tanulási módszer. Csökkenti az egyszerre megoldandó feladatok számát, anélkül hogy le kellene mondanod arról, hogy később összekapcsold őket.
Mindig ugyanazt a rövid mozdulatsort értékeld, ne több, eltérő nehézségű figurát. Különben összekevered a nehézségi fokot a magyarázat minőségével. Páros táncnál egy gyakorlott partner észrevétlenül is korrigálhatja a hibáidat. Ezért a saját tájékozódásodat is vedd figyelembe: tudod, melyik lábbal indulsz, merre mész, és milyen ritmusra táncolsz? A közös tánchoz nem kell, hogy a partnereddel párkapcsolatban legyetek, ahogy a párkapcsolat nélkül látogatható tánckurzusokról szóló útmutató is elmagyarázza.
Egyetlen óra csak egy részletet mutat meg. Megalapozott véleményt alkothatsz a saját tanulási élményedről, de arról nem, hogy minden későbbi óra hogyan épül majd fel.
