A táncos közelségnek konkrét funkciója van
Ha Stuttgartban randizás nélkül keresel táncpartnert, érdemes különbséget tenni: a páros tánc közbeni testi közelségnek elsősorban táncbeli funkciója van. A kézkontaktus mozgásimpulzusokat közvetít, a közös tartás megkönnyíti a tájékozódást, a szemkontaktus pedig segíthet összehangolni a belépést. Az, hogy milyen közel álltok egymáshoz, a tánctól és a helyzettől függ. Ebből nem lehet megbízhatóan romantikus érdeklődésre következtetni.
Az érzelmes előadás sem jelent személyes ígéretet. Stuttgartban John Cranko 1962-ben színpadra állította a „Rómeó és Júliát”. Az elmesélt szerelmi történet megmutatja, hogyan fejezhetnek ki érzéseket a mozdulatok. A társastáncban ebből éppúgy nem lehet következtetni arra, milyen kapcsolatban állnak egymással a táncparketten lévő emberek.
Egy sikeres forgás utáni mosoly egyszerűen az együtt táncolás örömét fejezheti ki. Ha újra meg újra együtt táncoltok, az jelentheti azt, hogy jól illenek egymáshoz a mozdulataitok. Nem kell romantikusan értelmezned a közelséget, és ettől még visszautasíthatod az egyes érintéseket. A kölcsönös beleegyezés fontosabb annál az elképzelésnél, hogy egy bizonyos tartás feltétlenül hozzátartozik a tánchoz. A kellemesebb távolság akár a tánc közbeni összhangotokat is egyértelműbbé teheti.



