Argentine Tango: Vezesd helyesen a tartás nyitott oldalát

Az Argentine Tango-ban az ölelés, az úgynevezett abrazo, nem egy merev váz, hanem egy élő párbeszéd. Míg a zárt oldalt a közvetlen testkontaktus és a vezető jobb keze tartja, a nyitott oldal teljesen más, dinamikus funkciót tölt be. A vezető bal keze és a követő jobb keze közötti kapcsolat egyfajta antennaként működik. Érzékeli a legkisebb súlypontáthelyezéseket is, és azokat folyamatos mozdulatokká alakítja át. A nyitott oldali tartás az Argentine Tango-ban való precíz kivitelezése nélkül a pár azonnal elveszíti a térbeli tájékozódását.

Gyakran félreértik az ölelésnek ezt a részét. A kezdők hajlamosak a megfogott kezeket emelőként használni, hogy a partnert egy bizonyos irányba húzzák vagy tolják. Pedig egy stabil Argentine Tango ölelés a karoknak a felsőtest többi részétől való függetlenségén alapul. A karok egy védelmező keretet alkotnak, amely rugalmas marad. Csak így sikerülhet a finom kommunikáció anélkül, hogy fizikai erőt kellene alkalmazni.

Ahhoz, hogy a kapcsolat stabil maradjon, mindkét partnernek meg kell tanulnia, hogyan stabilizálja a saját keretét. A vezetőnél a bal kéz mozdulata nem a bicepszből, hanem a hátizmokból ered. A váll mélyen és ellazultan marad, miközben a könyök enyhén kifelé és lefelé mutat. A vezető bal keze nagyjából a követő szemszintjén helyezkedik el, és ennek az oldalnak a nyugodt központját alkotja. Itt találja meg a Tango-vezetés a bal kézzel az érzékeny alapját.

A követő viszont a jobb kezét lazán a vezető nyitott tenyerébe helyezi. Fontos a folyamatos, de gyengéd Tango Argentino karkontaktus. A követő jobb karja nem lóghat ernyedten, mint egy főtt tészta, de nem is blokkolhat úgy, mint egy vasrúd. Ez a finom rugalmasság teszi lehetővé, hogy a forgásokat és az irányváltásokat késedelem nélkül érezni lehessen. Egy jó Tango Argentino lépéskombináció a táncparketten pontosan ezt a reakciókészséget követeli meg a nyitott oldalon.

Egy jól sikerült nyitott kézfogás a Tango-ban olyan érzés, mint egy lebegő mágnesesség. A kezek nem kulcsolódnak össze, hanem könnyű, állandó nyomással érintik egymást. A vezető a tenyerével egy stabil felületet kínál, amely ellen a követő gyengéd ellenerőt fejt ki. Ez egy olyan hidat hoz létre, amelyen keresztül az információk szavak nélkül áramolhatnak. Amint az egyik fél elveszíti a kapcsolatot, vagy túl erősen szorít, a kapcsolat megszakad.

A titok abban rejlik, hogy a karokat a mellkas meghosszabbításaként fogd fel. Amikor a vezető forog, az egész keret egységként mozog vele együtt. A karok alig változtatják a szögüket a saját testhez képest. Aki megtanulja tudatosan megtartani ezt a teret, a Tango-ban egy teljesen új könnyedséget és stabilitást tapasztalhat meg, amely a közös táncot egy új szintre emeli.