Hogyan nyújtja meg a rubato a mozgást a táncparketten
Ahhoz, hogy megértsük azt a tipikus drámaiságot, amikor Osvaldo Pugliese zenéjére táncolunk, el kell szakadnunk a merev metronómtól. A zenéje lélegzik. Kitágul, összehúzódik, és rendkívüli rugalmasságot követel meg a testünktől. A titok az úgynevezett rubatóban rejlik, az idő tudatos elrablásában és visszaadásában. Az egyik hangszer késlelteti a hangot, miközben egy másik tartja az ütemet, egészen addig, amíg a felgyülemlett energia egy hirtelen, erőteljes impulzusban ki nem tör. A táncospár számára ez azt jelenti: nem egyszerűen csak az ütemre lépünk, hanem ezt a zenei rugalmasságot fordítjuk át a lépéseinkbe.
Ahhoz, hogy ezt a dinamikát párban megvalósítsuk, elengedhetetlen a stabil, mégis érzékeny kapcsolat. Ha mélyebben el szeretnél merülni a páros dinamika alapjaiban, segít neked a Tango Argentino rendszerekről szóló útmutatónk. Pugliese zenéjénél a gravitációval és a közös súlyponttal való játék központi elemmé válik. A vezetőnek jeleznie kell a késleltetést azáltal, hogy lassítja a saját mozgását, anélkül, hogy elveszítené a testfeszességet. A követőnek pedig nem szabad előre szaladnia, hanem ki kell élveznie a megnyújtott időzítést, amíg a végső impulzus be nem fejezi a mozdulatot.
