Ahhoz, hogy igazán megérts egy balettelőadást, érdemes vetni egy pillantást a nagy klasszikusok szerkezetére. Az olyan remekművek, mint a Hattyúk tava, a Diótörő vagy a Csipkerózsika, többnyire irodalmi alapokon vagy meséken nyugszanak. Történetüket szavak nélkül, kizárólag a test, a mimika és az olyan zeneszerzők zenéjének egyetemes nyelvén mesélik el, mint Pjotr Iljics Csajkovszkij. A koreográfia eközben többnyire elbeszélő pantomimra és tisztán technikai táncbetétekre oszlik, amelyek a karakterek érzelmi világát tükrözik.
A klasszikus balettrepertoár megértéséhez döntő fontosságú a táncok felépítése. Sok előadás csúcspontja az úgynevezett Grand Pas de Deux, a főszereplők szigorúan strukturált páros tánca. Ez a közös kezdéssel indul, amelyet a férfi és a nő szólója követ, majd egy dinamikus kódával zárul. Ha egyszer átlátod ezt a mintát, a darabot már nem csupán szép mozdulatok sorozataként, hanem finoman felépített drámaként szemléled. Ez a tudás a stúdióbeli saját edzéseidnek is teljesen új mélységet és kifejezőerőt kölcsönöz, miközben az udansa közösségével fejlődsz.