Szerző: Bernhard De LucaFrissítve:
Akár a balett történelmi báját szeretnéd megtapasztalni, akár csak óvatosan kipróbálnád magad: az udansa oldalán megtalálod a számodra megfelelő kurzusokat a kezdéshez. Fedezz fel egy közösséget, amely osztja a tánc iránti szenvedélyedet.
A balett története lenyűgöző utazás korszakokon, országokon és társadalmi rétegeken keresztül. Megmutatja, hogyan vált egy exkluzív udvari kiváltságból világszerte elismert, rendkívül precíz színpadi művészet, amelyről az udansa is mesél.
A klasszikus balett egy évszázados múltra visszatekintő, akadémikus táncforma, amely precíz, meghatározott testhelyzeteken és a lábak kifelé fordításán alapul. Az európai udvarokból fejlődött ki egy rendkívül összetett színházi művészetté.
A balett gyökerei nem korunk nagy operaházaiban, hanem a 15. századi olasz reneszánsz pompás palotáiban rejlenek. Akkoriban az úgynevezett Balletto nem önálló színpadi esemény, hanem az udvari ünnepségek szerves része volt. A tehetős fejedelmek ezeket a gondosan megrendezett előadásokat használták fel gazdagságuk, hatalmuk és politikai befolyásuk demonstrálására. A táncoló szereplők nem profik, hanem maguk a nemesek voltak, akik szigorúan koreografált, geometrikus formációkban mozogtak.
Amikor a 16. században az olasz nemes hölgy, Medici Katalin feleségül ment II. Henrik francia királyhoz, magával vitte ezt a művészeti formát a francia udvarba. Az ő védnöksége alatt a látványosság tovább fejlődött, és összekapcsolta a zenét, a táncot, az éneket és a költészetet. A tánc e korai formáit erősen meghatározta az akkori divat. A nehéz, földig érő ruhák, a terebélyes abroncsszoknyák és a merev maszkok jelentősen korlátozták a táncolók mozgását. Elsődlegesen a reprezentációról, az eleganciáról és a szigorú udvari etikett betartásáról volt szó, nem pedig sportteljesítményekről vagy kifejező ugrásokról.
A balett professzionalizálódása felé tett döntő lépést XIV. Lajos királynak, a Napkirálynak köszönhetjük. Ő maga is szenvedélyes táncos volt, és 1661-ben megalapította a párizsi Académie Royale de Danse-t. Ezzel végleg kiemelte a táncot a nemesség privát termeiből, és a nyilvános színpadra emelte. Mostantól hivatásos táncosok vették át a szerepeket, és megkezdődött az első szisztematikus képzés. Pierre Beauchamp koreográfus vezetésével írásban rögzítették a láb ma is érvényes öt alaphelyzetét, valamint a lábak kifelé fordításának elvét.
A színházi színpadra költözéssel a jelmezekkel szemben támasztott követelmények is megváltoztak. Annak érdekében, hogy a táncosok nagyobb mozgásszabadságot kapjanak az igényesebb ugrásokhoz és forgásokhoz, a ruhákat a 18. század folyamán fokozatosan lerövidítették, a maszkokat pedig elhagyták. A balett felszabadult az opera puszta díszítőelemének szerepéből, és önálló művészeti formává fejlődött, amely beszélt szó nélkül is képes történeteket elmesélni. Aki ma felnőtt kezdőként vesz részt egy első balettórán kezdőknek, az pontosan ezen a párizsi akadémia által lefektetett történelmi alapon edz.
Történelmi tény
Elterjedt mítoszok
A tánc az a művészet, amely a test mozgásán keresztül tárja fel az ember lelkét, amelyet évszázadok fegyelme formált.
A 19. században a balettfejlődés kreatív központja egyre inkább Oroszországba helyeződött át. A cárok védnöksége alatt, valamint a francia koreográfus, Marius Petipa látnoki munkájának köszönhetően a szentpétervári császári Mariinszkij Színházban a klasszikus balett elérte a mai napig ismert tökéletességét. Ebben az korszakban születtek meg az olyan halhatatlan remekművek, mint a Hattyúk tava, a Csipkerózsika és a Diótörő. Petipa ötvözte a francia eleganciát és az olasz virtuozitást az orosz táncosok drámai kifejezőerejével.
Az orosz iskola nemcsak a szólisták technikáját finomította, hanem a háttérben táncoló balettkart is önálló, nagy pontosságú művészeti formává emelte. A szimmetrikus formációk és a szinkron mozdulatok váltak ennek a korszaknak a védjegyévé. A különböző európai hatások szintézise révén jött létre az orosz iskola, amelyet a mai napig a technikai tökéletesség és a mély érzelmesség megtestesítőjének tartanak. Mindazok számára, akik ma maguk is át szeretnék élni ezt a lenyűgöző világot, egy strukturált felnőtt balettóra ideális keretet biztosít ahhoz, hogy lépésről lépésre megértsék a testkontroll és az esztétika történelmi kapcsolatát.
Reprezentáció és státusz a barokk korban
Kezdetben a tánc az udvari nemesség önkifejezését szolgálta. A mozdulatok síkbeliek, szigorúan geometrikusak, valamint a nehéz, korlátozó ruházat által erősen szabályozottak voltak.
Professzionalizáció és művészi szabadság
A színházakba való költözéssel a tánc hivatássá vált. A jelmezek könnyebbek, a mozdulatok dinamikusabbak, háromdimenziósabbak lettek, és a közönség számára kifejtett távoli hatásra optimalizálták őket.
A balett a 15. században alakult ki az olasz reneszánsz fejedelmi udvarokban. Onnan terjedt el Franciaországba, ahol a 17. században nyerte el akadémiai struktúráját.
XIV. Lajos francia király, más néven a Napkirály, 1661-ben alapította meg az első táncakadémiát. Támogatta a professzionalizálódást, és szisztematikusan lejegyeztette a balett-technika alapjait.
Az orosz iskola ötvözi a francia könnyedséget az olasz ugróképességgel és a mély drámai kifejezőerővel. A 19. században olyan világhírű koreográfiákat hozott létre, mint a Hattyúk tava, és a mai napig meghatározza a képzést világszerte.
Szeretnéd te magad is átélni a klasszikus tánc varázsát? Találd meg most a számodra megfelelő kurzust az udansa oldalán.
Magyarország: még nincsenek kurzusok
