Oldschool vs. Trap: Hogyan változtatják meg a zenei korszakok a táncritmust

Aki ma betér egy táncstúdióba, hamar észreveszi a lejátszási listák éles megosztottságát. Az egyik oldalon a kilencvenes évek klasszikus hangzása szól, a másikon az atlantai modern, sötét ütemek. A két világ közötti különbség nemcsak a számok korában rejlik, hanem azok alapvető felépítésében is. A korszakok két teljesen különböző módot hoztak létre a zene szerkesztésére és arra, ahogyan a test mozog rá. Aki megérti ezeket a különbségeket, az pontosabban tudja igazítani táncstílusát az adott hangzáshoz.

A klasszikus oldschool hip hop beats szinte mindig valódi, felvett dobloopokon alapulnak, amelyeket régi funk- és soul-lemezekből vágtak ki. Ez az úgynevezett Boom-Bap hangzás egy tökéletlen, kissé pontatlan ritmikából él, ami organikus, meleg groove-ot kölcsönöz az egésznek. Az ütem szó szerint arra kényszeríti a testet, hogy folyamatos, áramló előre-hátra mozgásban maradjon. A klasszikus négynegyedes ütemre táncolunk, és a kettes, valamint a négyes hangsúlyos ütéseit emeljük ki.

A spektrum másik végén a modern trap produkciók állnak. Itt nem egy poros dob-loop uralkodik, hanem a legendás Roland TR-808 dobgép. A basszusok rendkívül mélyek és elnyújtottak, míg a pergők ostorcsapásszerűen és sterilek. A legszembetűnőbb jellemző azonban a gyors hi-hat figurák, amelyek dupla vagy tripla sebességgel száguldanak a beat felett. Ez a kombináció teljesen új dinamikát teremt a táncosok számára.

Amikor a trap beatre táncolás a téma, mindenekelőtt az ellentétekkel való játékról van szó. Míg a rendkívül lassú basszusvonal nagy, nehéz és szinte lassított felvételre emlékeztető mozdulatokra hívja a testet, a hektikus hi-hat-ek villámgyors hangsúlyokat, izolációkat vagy megállásokat követelnek. Ezek a ritmikai különbségek a Hip Hop stílusban gondoskodnak arról, hogy a modern tánc sokkal töredezettebbnek, robbanékonyabbnak és kiszámíthatatlanabbnak hasson, mint az oldschool korszak áramló táncstílusa.

A puszta számok egy lenyűgöző fejlődést mutatnak a hip hop sebesség bpm (ütésszám per perc) terén. A kilencvenes évek klasszikus számai többnyire egy nagyon szűk, kényelmes sávban, 85 és 95 BPM között mozognak. Ez a tökéletes komfortsebesség egy folyamatos, laza bounce-hoz, ahol minden lépés pontosan illeszkedik az ütemre.

A trap zene ezzel szemben egy produkciós trükköt használ: gyakran úgynevezett double-time formátumban készül. Ez azt jelenti, hogy a stúdióban a metronóm 130 és 160 BPM közé van állítva, de a tényleges ritmus a hallgató számára feleolyan gyorsnak érződik, vagyis 65 és 80 BPM-nek. A táncosok számára a fél és a dupla sebesség közötti extrém feszültség teljesen új kreatív tereket nyit meg. Eldöntheted, hogy rendkívül lomhán reagálsz-e a fél ütemre, vagy a hi-hat-ek száguldó 140 BPM-jét ülteted át a testedbe.