Alexandria kikötővárosának teátrális életöröme
Az Eskandarani az egyiptomi tánctörténet lenyűgöző jelensége. A mediterrán kikötővárosban, Alexandriában született, és alapvetően különbözik a Raqs Sharqi klasszikus, gyakran melankolikus vagy rendkívül ünnepélyes stílusaitól. A középpontban a Melaya fátyollal folytatott kacér, teátrális játék áll. Történelmileg a Melaya Laff egy nehéz, fekete pamutkendő, amely a 20. század eleji Alexandriában a nők mindennapi melegítő és védelmező viselete volt. A színpadon ez a ruhadarab olyan tánclegendák és koreográfusok úttörő munkája révén, mint Mahmoud Reda, a humoros flört rendkívül hatékony kellékévé vált.
Más stílusokkal ellentétben, ahol a fátylat gyakran csak rövid bevonuló elemként használják, az Eskandarani esetében a Melaya az egész darab során a figyelem középpontjában marad. A táncosnő beburkolózik, hagyja, hogy a kendő látszólag véletlenül lecsússzon a válláról, kacéran a csípője köré húzza, vagy arra használja, hogy játékosan elrejtse az arcát, majd a következő pillanatban egy sugárzó mosollyal újra előbukkanjon. Erre az egyiptomi folklórra jellemzőek a jelmezek kellékei is, mint például a rövid, színes, fodros ruha, a feltűnő ékszerek és néha még a színes, sarkas műanyag papucsok is, amelyek egy magabiztos, modern kikötővárosi nő képét erősítik. Aki értékeli a szövetekkel való játékos bánásmódot, az a fátyoltánc a hastáncban témakörben további inspirációt találhat a folyamatos mozdulatokhoz.
