Versenyosztályok latin táncokban: Az út a D-től az S-osztályig

A DTV latin versenytánc-osztályok világába való belépés minden táncospár számára a D-osztályban kezdődik. Itt mindenekelőtt az abszolút alapok bemutatása a cél. A táncosok három táncban, a Cha-Cha-Cha, Rumba és Jive stílusokban mutatkoznak be. A Samba és a Paso Doble ebben a kezdő osztályban még nem szerepel, hogy a párok az alapvető ritmikára és a tiszta lábmunkára tudjanak összpontosítani. Ennek az osztálynak az egyik lényeges jellemzője a szigorú öltözködési szabályzat. Aki pontosan tudni szeretné, mit szabad viselni, az a D-osztály öltözködési szabályzatáról szóló útmutatónkban talál értékes részleteket.

A C-osztályba való feljutással a kép érezhetően megváltozik. Negyedik táncként megjelenik a Samba. A táncos teljesítménynek most már sokkal nagyobb dinamikát és jobb testfeszességet a latin táncban kell mutatnia. Emellett itt egy szigorú lépéskorlátozás is érvénybe lép, amely biztosítja, hogy a párok az alapfigurák tiszta kivitelezésére koncentráljanak, ahelyett, hogy elvesznének a komplex koreográfiákban. Csak a B-osztály elérésével szűnik meg ez a korlátozás, és a Paso Doble teszi teljessé a latin-amerikai versenytánc spektrumát az öt tánccal.

Aki eléri a B-osztályt, az mélyen elmerül az igazi versenysportban. Innentől kezdve mind az öt latin-amerikai tánc kötelező. A koreográfiák szabadon alakíthatók, ami teret ad a pároknak a látványos elemekhez és az egyéni táncos identitás kialakításához. A ruházat is csillogóbbá válik, mivel az alsóbb osztályok szigorú korlátozásai megszűnnek. Ezen a szinten gyakran a parketten nyújtott prezentáció dönt a sikerről.

Az A-osztály a második legmagasabb szint, amelyet gyakran az abszolút csúcsra való felkészítő osztálynak neveznek. Itt válik el az ocsú a búzától. A párok gyorsaságának, precizitásának és atlétikai állóképességének rendkívül magas szinten kell lennie. Aki itt megállja a helyét, az összegyűjti az S-osztályhoz, azaz a különleges osztályhoz szükséges utolsó helyezéseket. Az S-osztályban az ország legjobb amatőrei táncolnak tartományi bajnokságokért és országos címekért, gyakran azzal a céllal, hogy megtegyék az ugrást a profi szférába.

A D-osztálytól az S-osztályig vezető út a latin-amerikai táncokban szigorúan szabályozott, és egyértelmű pont- és helyezési rendszeren alapul, amely a DTV versenysport-szabályzatában rögzített. Minden egyes legyőzött pár után egy versenyen a saját pár egy feljutási pontot kap. Ezen felül a következő osztályba való feljutáshoz úgynevezett helyezéseket kell elérni. Helyezést akkor ér el a pár, ha bejut egy verseny döntőjébe, és közben egy bizonyos minimális számú versenytársat maga mögé utasít.

A DTV táncsport feljutási pontjainak ez a rendszere biztosítja, hogy csak azok a párok lépjenek feljebb, akik folyamatosan teljesítenek. Aki például a D-osztályból szeretne feljebb lépni, annak 100 pontra és 7 helyezésre van szüksége. Mivel a pontgyűjtés sok időt és energiát emészt fel, elengedhetetlen egy megfelelő edzőpartner. Aki még keresi a megfelelő társat, az udansa felületén célzottan kereshet hasonló gondolkodású embereket, akik ugyanazokat a sportcélokat osztják, és közösen szeretnének elindulni a versenyek világában.